Ez csak egyre rosszabb és rosszabb lesz.
Nekem ez nem tetszik.
Amikor mind ketten a levegőért kapkodtunk a mámorító csók után , felálltam Tom öléből és ahogyan az előbb is a kezemet nyújtottam.
- Tudod, most már elindulhatnánk az erkélyre. – mosolyogtam rá.
- Igen. Nem ártana. – mosolygott miközben felállt és megfogta a kezemet majd elindultunk az ajtó felé.
- Tudod, szeretem ezt az érzést amit érzek. – húzott maga mellé mert eddig a háta mögött vánszorogtam.
- Miért? Mit érzel? – értetlenkedtem hiszen szerelmet még nem érezhet. Még Én sem érzek semmit pedig 12 éves korom óta oda vagyok érte.
- Hát boldogságot. Boldogságot érzek amikor velem vagy. Megmondom az őszintét – e közben kiértünk az erkélyre – szerelmet még nem érzek mert nem nagyon voltunk még együtt annyira hogy bármi ilyesmit is érezzek de rettentően tetszel nekem és szeretek veled lenni. – mosolygott rám.
- Ne aggódj Én sem vagyok azért az az örült rajongó aki még csak ismerni sem ismer de azért szerelmes. Nem, azért ennél több eszem van. Remélem. – válaszoltam.
- Persze hogy több van. – tolta férre a hajamat a szememből. -De remélem azért ez majd idő közben megváltozik részedről.
- Szeretnéd hogy megváltozzon? – pimaszkodtam.
- EZ nagyon buta kérdés. Persze hogy szeretném. És az én részemről is szeretném hogy megváltozzon, mert egy ilyen gyönyörű lány megérdemli hogy szeressék. – mosolygott rám mint a vad alma.
- Ha több időt töltünk együtt előbb utóbb meg változik hacsak nem az egyikünk úgy nem dönt hogy férre ismerte a másikat. Másnak hitte. – vetettem fel.
- Ez nem fog bekövetkezni. – nézett rám komoran Tom. –Mert szerintem Te pont olyan vagy és leszel amilyenek megismertelek első nap.
- Honnan tudod? – néztem rá komolyan.
- Mert tudom és kész. – jelentette ki miközben rám mosolygott és megfogta az arcomat majd az ő arcához húzta.
Alig gondoltam már bele abba is hogy bármikor feljöhet Georg vagy Gustav és mivel szerintem ők még nem tudják ezért el ítélnének vagy ilyenek. De Tom annyira jól csókol hogy megfeledkezik az ember arról is hogy levegőt vegyen. Hát igen. Jesszus. Levegőt kéne vennem! Elhúztam az arcomat az övétől és mély lélegzetet vettem hogy ne legyen neki olyan feltűnő mennyire hülye vagyok.
- Ma még rágyújthatok? – mosolyogtam rá.
- Ja. Persze. – fordult meg és vette el a cigis dobozt meg az öngyújtómat majd oda tartotta nekem. Kivettem egy szálat és elvettem tőle az öngyújtót majd visszadobtam az asztalra a dobozt.
- Köszi. – gyújtottam meg közben a cigim.
- Nincs mit. – fogta meg a szabad kezemet.
- Mondd csak, Bill az első nap azt mondta hogy neki lenne kedve valamikor eljönni megnézni velem a várost. Neked is lenne kedved? – vetettem fel.
- Természetesen, de muszáj Billnek is jönnie? Lehetnénk csak ketten. – kérdezte.
- Nem tudom, ezt vele beszéld meg,mert ebbe Én nem szólok bele. Az jön aki akar. Voltaképpen egyedül akartam menni szóval.. – vágott félbe Tom.
- Na azt felejsd is el mert el is tévedhetsz. Bemész valami sötét zsákutcába és megtámadnak valami pedofil köcsögök. Megerőszakolnak, gyereked lesz, azt sem tudod kitől és neked rossz lesz. – talált ki valami mesét hírtelen Tom.
- Tom ezt a tegnapi filmben láttad tegnap este. Onnan tudom hogy Én is néztem idefent a szobámban és akkor éjszaka volt és a lány nem eltévedt hanem pont abba az utcába indult és az az utca nem zsákutca volt hanem egyszerűen csak sötét. – világosítottam fel Tomot
- Jó lebuktam. Tényleg ott láttam de megtörténhet ez is.
- Igen. Megtörténhet de ezzel az erővel boltba se menjek mert veszélyes. Kiugrik valaki az erdőből és nekem esik. – válaszoltam cinikusan miközben áthajoltam Tom mellett az asztalon a hamutálért.
- Jó hogy szólsz. Boltba sem mehetsz. – jelentette ki.
- Tom. – néztem rá csúnyán. – Ezt Te sem gondolod komolyan. – nevettem fel.
- Jó annyira azért nem. A boltba elmehetsz de máshova, miután a város neked még idegen, csak velem vagy Billel, de inkább csak velem, jó? – jelentette ki Tom.
- Ahogyan akarod. De ez csak 2 hétig mehet így.
- Ja. Vagy addig ameddig mellettem vagy. – mosolygott rám.
- Miért nem akarod hogy Billel legyek? – váltottam komoly arcra.
- Mert félek attól hogy Bill elvesz tőlem és akkor még csak esélyem sem lenne. Első nap amikor megérkeztél a repűlővel Én akartam odamenni,de Bill megelőzött. Mert Én akartalak és nem akartalak hogy Billnek még csak eszébe is jusson az hogy többet akarjon tőled. Csak ez nem jött össze. – sütötte le a szemét Tom a földre.
- Mi? Hogy hogy nem jött össze? - kerestem a tekintetét a szememmel de nem hajtotta fel a fejét. A mutató ujjamat és húztam fel az állat majd néztem mélyen a szemébe. Tom erre csak elhúzta megint a fejét és mivel a háta mögött pár centivel volt az asztal neki támaszkodott.
- Úgy ahogyan mondtam.
- Na jó, de azt hogy értetted? – a lábai szét voltak téve úgyhogy odaléptem hozzá és majdhogy nem hozzá simultam.
- Ez bonyolult – hallgatott el egy percre. – Fogd fel úgy hogy majdhogy nem versengünk érted.
- Tessék? – húztam fel a szemöldökömet.
- Én..Én.. nem akarom azt hogy ettől megijedj de szeretném hogyha az enyém lennél és nem Billé. – nézett mélyen a szemembe.
- ÉS ki tart vissza hogy megszerezz? – mosolyogtam rá.
Erre a kérdésre Tom csak annyit tudott tenni hogy magához húzott azzonal, ami nem volt nehéz mert majdhogy nem 20 centire álltam tőle, és nekem sem volt ellenére az újabb csók mennyország.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése