28. fejezet

Ha kicsap a hiszt….

Tomról azonnal felpattantam. Tom pedig ült tovább és nézett a döbbentségtől ledermedt öccsére aki az ajtóban ált. Bill egy zacskó csipszett tartott a kezében és nagyban rágcsálta.

-         Maradhatsz Én csak azt akartam megkérdezni mikor jösz beszélgetni, de akkor látom hogy még egy ideig nem. – csámcsogott Bill.

-         Hát nem is. Itt marad Te meg húzhatsz ki, cső. –Flegmázott Tom szokás szerint.

-         Most mi bajod? – kérdezte Bill aki a csipszes zacskót Tom felé tartva arra utalva hogy kér-e.

-         Nem köszi és az hogy éppen beszélgetünk te meg kopogás nélkül benyitsz. Mi van ha Ria éppen fürdik? – vetette fel Tom.

-         Akkor Te nem vagy bent. – mosolygott magán Bill.

-         Hú, de nagy zsenialitás. – forgatta még a szemét a még mindig földön ülő Tom.

-         Na jó,mek aludni, csász. - csapta be maga után az ajtót Bill.

-         A csipszből hadjál. –Kiabált ki Tom.

-         Jó van. – kiabált vissza Bill.

-         Na, nem ülsz vissza? – mosolygott rám Tom.

-         Nem! Korog a hasam. Nem ettem még semmit ma. – jelentettem ki.

-         Ajaj. Ria éhes. – kelt fel a földről.

-         És ebben mi az ajaj? – kérdeztem értetlenül.

-         Az hogyha a csajok éhesek pont ilyenek lesznek mint Te most éppen.

-         Milyenek? – kérdeztem éles hangon.

-         Hisztisek és idegesek. – fogta meg a kezem.

-         Én nem vagyok hisztis sem ideges. – vettem az irányt az ajtó felé hogy lemehessek végre enni valamit mert már úgy kezdtem érezni mintha lyuk keletkezne a gyomromban.

-         Most mi a bajod? – kérdezte Tom.

-         Éhes vagyok. Az előbb mondtam. Jó hogy figyelsz. És amúgy fáj a fejem, fáradt vagyok, alig aludtam, és szomjas is vagyok. Soroljam még? – álltam meg előtte miközben az ujjaimon számolgattam mennyi problémám is van.

-         Nem kell. – mosolyodott rám. – Mit kérsz enni, inni? Lefeküdjünk egy kicsit aludni majd a késői reggelid után? – kérdezgette.

-         Ja, mert széthasad a fejem. – fogtam meg a homlokom és fordultam ki a szobából.

Lefele úton megláttam a lépcső mellett egy Jégeres üveget és arébb rúgtam.

-         Hülye üveg. – morogtam magamban. –miattad fáj a fejem.

-         Pontosabban, amiatt ami benne volt de ha ennyire fáj miért ittál? – kérdezte Tom.

-         Nem hittem hogy ennyire meg fog ártani pár üveg. – magyaráztam.

-         Pár üveg? – fogta meg a könyökömet a lépcsőn Tom. – Ria Te tudod Billel hány üveget ittatok együtt? – nézett rám döbbenten.

-         3-4 üveggel ihattam Én, Bill nem tudom. De miért? – emeltem le a kezemet a homlokomról.

-         Csak összesen ittatok 15 üveggel. – mondta nekem.

-         15? Az lehetetlen. – mosolyogtam Tomra.

-         Ria Én vittem ki az üvegeket reggel a kukába amikor felálltam a szobád elől.

-         Úr Isten! De ha nekem fáj a fejem és Billnek meg nem akkor ő ihatott úgy 5 üveggel Én meg akkor 10 üveget? Kérlek mondd azt hogy ez nem igaz. – néztem rá kétségbe esetten.

-         Biztos nem. – fogta meg a derekamat és húzott magához. – Bill 6-ot Te meg 9-et. – vetette fel.

-         Az nagyon sok. Istenem. Hagy most békén egy kicsit lécci. Inkább kimegyek rágyújtok. – amint megfordultam Tom visszarántott a derekamnál fogva.

-         Nem mész sehova! Most nem gyújtasz rá. Eszel,iszol, lefekszünk aludni és majd utána esetleg. – parancsolt rám.

-         Mert? – kérdeztem komoly fejjel.

-         Mert nem. Ha kell odaviszlek az asztalhoz. – nézett rám komolyan.

-         Nem kösz van még lábam. – fordultam meg és gyors lépésben vettem az irányt a hűtőhez.

-         Menj és ülj le majd Én csinálok kaját neked. – mosolygott rám.

-         Meg tud…. – vágott féle Tom.

-         Ria. – fordította férre a fejét Tom.

-         Jó, csináld meg. Ahogy neked jobb csak lécci az üdítőt had vegyem ki mert megfulladok a szomjúságtól. – könyörögtem neki.

Tom benyúlt a hűtőbe és kivett egy 2l-es ice tea-t majd oda adta nekem.

-         Köszönöm. Pohár? – kérdeztem.

-         Idd csak meg.

-         Ennyit nem iszok. – nevettem el magam.

-         Jó lesz ha az Én poharaimból adok? – kérdezte miközben benyúlt a konyhaszekrénybe.

-         Persze. – mosolyogtam rá.

Amikor kiöntöttem az időt a pohárba és kivettem egy szívószállt egy hatalmas fekete pohárból a pulton megcsörrent a telefonom.

Tom oda adta nekem mert éppen mellette volt. Amikor elvettem megláttam a kijelzőn hogy apa hív. Jézusom. Mit akar? Baj lehet?

-         Hálló? – szóltam bele.

-         Ria, szívem. Szija. Mi a helyzet kiscsaj? – szólt bele apa.

-         Szija apa. – mosolyodtam Tomra. Tom vissza mosolygott mert megnyugodott hogy csak apa hív és nem illetéktelen alakok. – Semmi különös. Éppen most fogok enni.

-         Az jó! Jó étvágyat. Mondd csak van saját szobád?

-         Persze hogy van saját szobám apa. Nyugodj meg egy fiúval sem alszom. – mosolyodtam Tomra aki egyből a szívéhez kapott és azt suttogta gúnyos mosollyal hogy: - velem sem?

-         Hát ajánlom is. –nevetett. - Mikor kezdődik a suli? – kérdezte.

-          Hétfőn kezdődik az iskola. – válaszoltam.

-         Akkor teljesíts majd úgy ahogyan  eddig. Had legyek rád büszke messziről is. – nevetett.

-         Ígérem apa jól fogok tanulni. – ígértem. Közben Tom elém tette a pultra a szendvicset és rám mosolygott.

-         Oké szívem. Na de most mennem kell dolgozni csak felhívtalak. Jó étvágyat szívem. Szija.

-         Szija apa. – búcsúztam el.

Amikor letettem a telot felvettem a tálat és leültem az asztal elé.

-         Inkább felviszem. Ugye nem baj?

-         Ugyan. Vidd csak. Majd ha végeztél gyere át aludni.

-         Nem tudom majd még meglátom akarok-e egyáltalán fiúval aludni. – mosolyogtam gúnyosan Tomra.

-         Ha-ha. Nagyon vicces. – hunyorított rám Tom.

-         Jól van. Persze átmegyek. Csak előbb felveszek valami hosszabb és kényelmesebb pólót mint ezt a szoros topot. Am úgyis utálom. – morogtam magamban. – Ja ige. Van esetlen felfájás csillapítotok?

-         Nekem tetszik az topod és van. Majd ha át jösz odaadom.

-         Ja szóval csak akkor múlhat el a fejfájásom ha átmegyek hozzád? Valahogy sejtettem hogy mindig kihasználod az alkalmat. – Mosolyogtam Tomra.

-         Viccelsz?  Csak azt fogom csinálni hogyha meglátom működik-e. – nevetett.

-         Jól van. Ahogyan gondolod. – próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne.  Tom egy ideig csak ült amikor felálltam és elvettem a tányéromat.

-         Várj! Ne hagyd itt az üdítőt. Kiszáradsz nekem Te lány. – nyújtotta utánam Tom.

-         Köszi de már ittam. – vettem el.

-         Nem baj. Ha kiszáradsz nekem kivel alszom?

-         Nyugodj meg! Így is úgy is veled aludnék, mit aggódsz? – értetlenkedtem.

-         Így is Úgy is? – kérdezte Tom. – Akkor minden nap velem alszol? – kérdezte mosolyogva.

-         Ha akarod. – válaszoltam miközben elindultam felfelé a lépcsőn. A szemem sarkából már csak annyit láttam hogy Tom kimegy a konyhából egyenesen a bejárati ajtó felé.

Beszaladtam a szobámba és az ablaknál figyeltem ahogyan Tom elgurul valahova az autójával. Na most egy ideig csak Billel leszek itthon. Leültem az ágyra és a szendvicsemet néztem. Egy idő után eszembe jutott hogy leülök a laptopom elé és addig megeszem, de még sem. Ki sétáltam az emeleti nappaliba. A sarokban volt a gép. Le is ültem és amíg az e-mailjaimat nézegettem megettem a szendvicsem. Nagyon sok üzenetet kaptam Nikoltól. Az egyik így hangzott:

Kedves Ria!

Nagyon örülök hogy bejutottál a válogatáson. Sok időm sajnos nem volt elbúcsúznom tőled csak az a pár másodd perc amíg integettem neked amikor Bill mellett mosolyogtál mint a vadalma.

Remélem jól fogsz velük élni. Itthon semmi nem változott, de képzeld kaptam egy kiscicát. Elneveztem Riának. Így mindig fogok rád emlékezni. Remélem majd írsz.

                                                                                           Puszi, Nikol.

Istenem! Csak most gondolok bele hogy Nikolnak milyen nehéz lehet. Végig nézi ahogyan Engem vesznek fel és ahogyan Bill mellett állok és elmegyek velük Németországba. Végig nézi ahogyan a fiúk örülnek nekem. Aztán nem is tudtunk elbúcsúzni. Nem is beszéltünk, és nem is tudunk egymásról semmit. Tényleg ennyire elfoglalt volna az itteni élet hogy szemet hunjak a legjobb barátnőm felett? Fel kell hívnom! Bepötyögtem a számát a telefonomon és már hívtam is. Amikor kicsörgött rájöttem hogy ott ugyan annyi idő van mint itt. Nikol még órán ül. Azonnal lecsaptam a teleofnt és inkább írtam neki egy üzenetet hogy majd felhívom 4-kor hogy ne neki kerüljön pénzébe.

Kikapcsoltam a gépet és levittem a mosogatóba a tányért. Leültem az asztalhoz és a telefonomat babráltam. Pár perc múlva lejött az emeletről Bill.

-         Szia, kiscsaj. Hát Te? Itt egyedül? – kérdezgetett.

-         Öm.. Tom elgurult valahova Én meg a barátnőm sms-ét várom. Vagy valami életjelet.

-         Értem Én. – sétált a hűtőhöz. – El kéne küldeni Gustavot és Georgot megint vásárolni. – állapította meg miközben a fél testével a hűtőben volt.

-         Tényleg! Hol vannak a fiúk? Már nem láttam őket 2 napja. – kérdeztem.

-         Ők mindig mindenhol vannak csak itthon nem. Nagymamájuknál. Szüleieknél. Van amikor gyúrni mennek. Úszni. Meg ilyenek. – mondta miközben egy másik zacskó chipset nyitott fel. - Kérsz kiscsaj? – kérdezte.

-         Öm, nem köszönöm. Most ettem meg azt a szendvicset amit Tom csinált nekem.

-         Ja tényleg! – mosolyodott el. – Ti most akkor jártok vagy mi? – kérdezte miközben leült mellém.

-         Én aztán nem tudom hogy ennek a fiúnak mi jár a fejében. Te vagy az iker testvére. Turkálj a fejében Te. – mosolyogtam rá.

-         Ha tehetném megtenném nagyon is sokszor, de sajnos attól mert iker testvérek vagyunk csak azt érezzük meg ha a másikkal baj van vagy a másik érzés hullámait. Gondolatot nem tudunk olvasni. – csámcsogott Bill.

-         Tudom. Sejtettem. Azt senki sem tud.

-         Na jó akkor Te élsz vele 21 éve. Ha felmegyek az emeletre és Tom eltűnik csak úgy, akkor általában hova szándékszik menni? – kérdeztem.

-         Boltba. – jelentette ki Tom.

-         Boltba? – buktattam el a fejem miközben a szemöldökömet felhúzva értetlenül néztem rá.

-         Igen, oda. Mindig vesz valamit. Cigit , piát..- itt félbevágtam.

-         Na mindent vehet csak azt ne vegyen.

-         Kiütött a tegnapi pia áradat, kiscsaj? – nevetett fel Bill.

-         Igen. Tudod azt mondta nekem Tom hogy 15 üveget vitt le reggel a kukába. Én még találtam fent 1-et. Melyikünk itt többet? – kérdeztem.

-         Nem tudom mennyire emlékszel, de amikor elkezdtünk inni megalíthatatlan voltál. Mindig másik üveggel kértél. Mondd csak ittál már? – kérdezte Tom.

-         Igen, ittam már csak éppen akkor gondolom nem adtak többet. Vagy nem ittam. Szóval akkor Én mennyit is ittam?

-         Te Ria, 9 üveggel ittál. Én 7 üveggel.

-         Akkor Tom jól tippelt. – nevettem fel.

Abban a pillanatban Tom belépett két szatyorral a kezében a konyhába.

-         Szia Bill. Szia szívem! – köszönt Tom.

Billel összenéztünk a szívem szóra. Csak maximum 2 órája vagyunk együtt és le szívemez? Érdekes egy fiú. De tetszik.

27.fejezet

Ne tedd ezt velem, kérlek.

Csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Tom megpróbált még egy párszol kicsalogatni a szobából kopogással vagy sütivel és még a reggeli kávé illatát is bepasszírozta valahogy az ajtó résén, de képtelen voltam az után a borzasztóan jó csókja utána a szemébe nézni. 16 leszek 6 nap múlva ő meg 21. Az kereken 6 év különbség. Nem olyan sok, de akkor is különbség. Ki kell vernem a fejemből, mert mindjárt bepisilek. Már vagy fél órája pisilnem kell. Na jó. Bátorságot kell gyűjtenem és kimenni. Felálltam és elindultam az ajtó felé. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Kidugtam a fejemet és lassan kiléptem. Nem ült már senki sem az ajtó előtt. Remek! Eddig jó. A szobámhoz egy kis folyosó vezetett. Aztán a végén jobbra kellett fordulni. Így is tettem, de a szívin fartus jött rám amikor meg láttam Tom bal lábát a falon. A kezei keresztbe voltak fonva maga előtt és gyönyörű szép barna szemével nézett rám.

-         Látom kijöttél végre. – mosolygott rám.

-         Igen. Csak hogy nem hozzád. – mosolyogtam rá gúnyosan miközben megpróbáltam arrébb tolni.

-         De igen hozzám indultál. – jelentette ki.

-         Nem. Wc-re indultam aztán vissza a szobámba. – löktem odébb a vállát. Sikerült végre arrébb tolni és elindulni a wc felé.

-         Nem érdekel, megvárlak! – makacskodott.

-         Ahogy gondolod, de ne hogy azt hidd hogy …Jesszus! Hol van Bill? – vettem észre hogy Billről nem hallottam tegnap óta semmit.

-         Még alszik a kis öcsike.

-         Értem. Pillanat. – csuktam be magam után az ajtót. Mikor végeztem a dolgommal kiléptem az ajtót és beléptem a  fürdőbe hogy kezet mossak. Amikor a törülközőhöz nyúltam Tom elém dugott egy piros törcsit. Én csak értetlenül néztem rá.

-         Azzal az előbb fürdődtem. – mosolygott rám.

-         Jesszu! Kösz. – fogtam meg.

-         Tudod hogy egyszer sor kell hogy kerüljön rá.

-         Mire? – kérdeztem vissza miközben felakasztottam egy üres fogasra a törülközőt.

-         Arra hogy megbeszéljük most akkor mi is van köztünk.

-         Semmi. – fordultam felé.

-         Semmi? – nézett rám értetlenül. – Az előbb csókoltalak meg amit ne mondd hogy nem élveztél és nem lehet igaz hogy semmi.

-         Tom! Én 15 éves vagyok te pedig 21, ha jól tudom. Semmi az ég-világon nem lehet köztünk.

-         De akarod hogy legyen csak erkölcstelenek tartod.

-         Nem! Te nem figyelsz rám? Most mondtam hogy nem akarom.

-         Ria egész nap csak rád figyelek. – fogta meg a fejemet és nézett mélyen a szemembe. – Kérlek csak gondold át és próbáljuk meg. Vagyis ha tényleg így gondolod.. – itt elhallgatott mert félbeszakítottam.

-         Akkor hazamegyek. – jelentettem ki.

-         Micsoda? – nézett rám kidüllesztett szemekkel.

-         Nem tudnák úgy itt maradni hogy tudom megpróbáltam veled összejönni és szakítottunk.

-         Ti meg mit csináltok itt? – lépett be Bill nyúzott fejjel.

-         Jó hogy jösz öreg. – leeresztett a kezét a fejemről majd hirtelen mérges arcot öltött fel magára és megfordult Bill felé.

-         Me? – kérdezte Bill.

-         Hogy a faxomba képzelted hogy egy 15 éves lányt leitatsz hogy megbaszhasd egy éjszakára? Legyen már egy kis józan eszed bazd meg Bill. – kiabált Tom.

-         Tom öreg nyugi van. – kapott a fejéhez Bill. – Reggel van bazd meg, és másnapos vagyok. Ne ordíts!

-         Hogy a rákba ne ordítanék amikor az éppen most beköltözött csajra veted magadat súnyi módón? Nem fekteted le Riát csak a holt testemen át.

-         És mi van ha Én akarok vele lefeküdni? – kérdeztem mire mind két fiú dülledt szemekkel fordult felém. – Na akkor mi van Tom? – sétáltam el előtte.

-         Ria! Én nem tudtam hogy Te le akartál feküdni Billel. Mért nem ezt mondtad? Mekkora egy hülye vagyok. – Amikor befejezte a mondatot hirtelen belecsapott ököllel a falba ami egy kicsit le is potyogott. Majd egyszer csak térdre hullott a földre.

-         Tom! Istenem. - guggoltam le hozzá. Nagyon megijedtem. – Nem akarok lefeküdni vele. Én még egy ideig nem akarok lefeküdni senkivel. Csak húzni akartam az agyadat. Csak próbára akartalak tenni. Sajnálom. Bocsáss meg. – próbáltam a szemébe nézni, de csak elfordította a fejét.

-         Na jó Én megyek. Beszéljétek meg Ti. –lépett ki Bill a fürdőből.

-         Miért, Ria? Miért? – nézett rám Tom. – Ne tedd ezt velem. Miért kínzol?

-         Nem akartam. Én csak… - ültem le elé. – Nem gondoltam hogy ez ilyen hatást vált ki belőled. Tom Én csak egyszerűen nem értem miért zavar ez téged ennyire.

-         Azért zavar mert Én szúrtalak ki magamnak elsőnek a meghallgatáson. Szóltam Billnek hogyha közeledni mer feléd leütöm. És megteszi. És annak ellenére hogy az előbb megcsókoltalak és Ria kérlek ne mondd hogy nem vágy még egy olyan csókra. – nézett mélyen a szemembe. – Nem lényeg, - húzta el a fejét. – Bill ki akart használni.

-         Na ezt fejezd be bazd meg mert ez nem így van. Nem akartam meghúzni. Van eszem. Ne nézz balfasznak. – rohant be a fürdőbe Bill. Tom azonnal felállt amire Én is pattantam és a tenyeremet a mellkasára tettem  hogy vissza tudjam tartani majd minél közelebb húzódtam hozzá és az arcát néztem amin egyértelműen láttam a dühöt és láttam ahogyan ökölbe szorítja a kezét. Tom egyre jobban zihált az idegtől.

-         Na jó Bill most légy szíves menj ki had beszéljem meg Tommal és utána veled is szeretnék beszélni. Kérlek menj ki. – néztem rá.

-         Jó.. – nézett mérgesen Tomra pedig nekem mondta.

Amikor becsapódott az ajtó amit Én csapta be Bill után, Tom leült a kád szélére. Kis gondolkodás után elé álltam és a tenyeremet az arcára fektettem.

-         Tom nyugodj le. – mondtam neki halkan.

-         Ha megcsókolsz lenyugszom. – nézett fel rám.

-         Tom..- húztam le a tekintetem és eresztettem le a kezem. Tom erre csak azzal reagált hogy átölelte a derekamat és a combja felé húzott azt tudatván hogy üljek le rá. Leültem majd ránéztem. – Nem tehetünk ilyeneket. Olyanok vagyunk mint két rossz tinédzser.

-         Ebben mi a baj? – mosolygott rám miközben a másik kezét a nyakamra tette.

-         Talán csak az hogy te már nem vagy tinédzser. Ahogyan Én sem a gondolkodásom miatt.

-         Igen az eléggé felnőttes. – babrálta a hajamat.

-         Gyűlölöm ha a hajamhoz nyúlnak. – néztem rá csúnyán.

-         Ne haragudj. – vette el a kezét a nyújtotta a tenyerét ki mint aki azt akarná mutatni hogy ártatlan.

-         Na szóval. Beszélnünk kell.

-         Igen. – nézett le először aztán a szemét hirtelen felkapta és a száját rágta.

-         Miért vagy ideges? Nem akarsz erről beszélni? – kérdeztem.

-         Attól függ mi a válasz. – válaszolta.

-         Igen. – mondtam.

-         Mi igen? Az igen egy témáról való megállapítás vagy mi? – húzta fel a szemöldökét.

-         De buta vagy. – fogtam meg a tarkóját és húztam magam felé. Megcsókoltam lágyan és gyengéden. Tom azonnal visszacsókolt. Mind két kezével maga felé húzott. Már egyszerűen el is felejtettem mióta csókolózunk de valahogy már nem is érdekelt. Csak azt akartam hogy itt legyünk és velem legyen.

-         Várj! – húzta el a fejét és zihálta.

-         Mi a baj? – kérdeztem.

-         Baj nincs. Csak egy kérdés.

-         Mondd csak. – mosolyogtam rá.

-         Miről akarsz beszélni Billel? – kérdezte.

-         Csak egyszerűen megmondom neki a  véleményemet ,hogy nem tetszik az ahogyan tegnap csőbehúzott és semmit se akarjon tőlem.

-         De Ria.. – húzta szét jobban a lábait. – most akkor Én nem értelek.

-         Nehéz vagyok? – kezdtem felállni.

-         Nem dehogy. – rántott vissza. – Csak vizes volt a kád széle de már mind egy. Így is úgyis vizes lettem.

-         Lemászhatunk a földre is. – javasoltam.

Tom az egyik kezével letolta magát és engem is a kád elé és a kád támlájának támaszkodott. Megfogta a jobb lábamat és a másik oldalára húzta. Én átöleltem a nyakát a kezemmel. Az ölében ültem teljes egészében. És élveztem.

-         Nem így gondoltam de ez lett volna a lényege. – mosolyogtam rá. - Így gyorsabb is volt. – adtam egy puszit a szájára. – Mit is nem értesz rajtam?

-         Ja, igen!  - gondolkodott el egy pillanatra. – Hogy minek fecsérled az öcsémre az idődet, hiszen úgy sem fogja fel mit tett tegnap. – ingatta a fejét.

-         Miért? Te mit tettél volna ha melletted alszom? – kérdeztem tőle miközben elengedtem a nyakát és a mellkasára tettem a két tenyeremet.

-         Hát az jó volt. Meg jó is lenne. – Akkor jutott eszembe hogy Tom mellett keltem ma. – Én egész éjszaka nézném ahogyan alszol és csókolgatnám a szádat. – bizonyítás képpen adott egy puszit a számra.

-         Akkor azért keltél olyan későn. – mosolyogtam rá.

-         Na jó csak akkor néztelek amikor tudtalak. Amikor velem szemben voltál. Ahányszor hozzád értem mindig elfordultál. Utáltam. – rágta a szája szélét és húzta el a tekintetét.

-         Majd megpróbálok nem elfordulni. Jó lesz? – néztem a  szemébe amire ő is odakapta a tekintetét.

-         Majd meglátjuk hogy alakul. – mosolygott rám súnyin.

-         Mire gondolsz? Mit szeretnél? – értetlenkedtem.

-         Hát jó lenne ha mellettem aludnál ma. Vagy aludhatok Én nálad. –javasolta.

-         De az Én ágyam csak egyszemélyes. Vagyis egy és van mellettem egy kis hely. – értetlenkedtem még mindig.

-         Bőven elég az ágy. Akkor nem forgolódsz mellettem és Én nézhetlek. – mosolygott mint a vad alma.

-         Ahogyan akarod. –vontam meg a vállam.

-         Ma még nem ettünk semmit és nem is nagyon ittam kávét. Fáradt leszek. Hamar el fogok aludni.

-         Annál jobb. Legalább hamar elalszunk.

-         Még csak 12:00 van. Már aludni akarsz? –nevetett rám.

-         És ha csak ledőlnénk délután és aztán éjszaka elmennénk egy discoba táncolni? – javasoltam.

-         Jó is lenne. – ölelte át a derekamat Tom.

-         Komolyan kérdeztem. – mondtam.

-         Tényleg? Benne lennél? – csillant fel Tom szeme.

-         Igen.

-         Na jó de még nem vagy felnőtt. Csak 15. Nem fognak beengedni.

-         Valóban. – gondolkodtam el.

-         Nem baj. Akkor csinálunk mást. – csókoltam meg.

Amikor már több mint egy perce csókolóztunk Bill benyitott.

Azonnal abbahagytuk és mind a ketten felé fordultunk ijedt arcot vágva. Én legjobban Tomot féltettem nehogy megint összebalhézzanak nekem és megsérüljenek. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Hiszen már bátran mondhatom hogy Tom a barátom.

 26.fejezet

Mit tettem?

Egyszer csak arra ébredtem hogy a hátamat süti a nap. Nem akartam kinyitnia szememet. De meg kellet tennem mert különben nem jövök rá arra mért nem emlékszem semmire és mért fáj ennyire a fejem. Istenem. Mennyire mentem messzire tegnap? Furcsa de olyan érzésem volt mintha nem lenne rajtam ruha. Kinyitottam a szemem és arra lettem figyelmes hogy tényleg nincs rajtam ruha. Csak egy melltartó és egy francia bugyi amit tegnap reggel vettem fel. Ez a szoba nem az enyém. Másé. Ez a szoba az egyik fiúé. Hirtelen mellkasomhoz fogtam a takarót és felültem majd jobb oldalra fordultam. Tom volt mellettem. Tátott szájjal aludtam. A kezei a feje mögött voltak. Gyönyörű felsőteste izzómtól duzzadva ki volt takarva. Nem volt szívem felkelteni. Égetett a kíváncsiság miért vagyok majdnem pucér és miért vagyok az ágyában, de csak lelöktem magamról a takarót és felültem. A ruhám után kaptam ami a földön hevert de amint megfogtam valami nedveset éreztem. Megfordítottam. Hányás volt. Lehánytam volna? Mind egy. Ki kell innen jutnom. Felpattantam és az ajtó felé igyekeztem.  Átrohantam a szobámba és felkaptam az első pólót és rövidnadrágot ami a kezembe akadt majd a törülközőmet kivettem a szekrényből, magamra tekertem és elindultam a fürdő felé. A folyosón rápillantottam az órára. Reggel 10:40 mutatott. Remek! A fiúk kizárt hogy ilyenkor felkeljenek. Hiszen ők fiúk. Örülök ha délután 2 kor felkelnek. Amikor beértem a  fürdőbe betettem a  mosógépbe a tegnapi ruhámat amit még mindig nem tudom hogy került le rólam és beindítottam a mosást. Ledobtam magamról a törülközőt és megnyitottam a zuhanyt.

Amint lezuhanyoztam felvettem a pólómat meg a rövid nadrágom. Kiterítettem a  törülközőmet hogy hamarabb száradjon meg és visszamentem Tom szobájába hogy felkeltsem. A fejem még mindig nagyon sajogott. Amint benyitottam megláttam hogy Tom más hasra fordúlva aludt. Odaültem mellé az ágyra és óvatosan hozzányúltam a hátához.

-         Tom! Tom! – óvatosan simogattam. – Kérlek kelj fel! Hasadra süt a nap!

-         Mi..Mi..Mi az?? – törölgette az arcát amely kissé borostás volt.

-         Mondd csak hogyan került le rólam a ruha tegnap és mi történt?? Nem emlékszem semmire.

-         Hát ez hosszú történet Ria. – jelentette ki.

-         Kérlek próbáld meg összefoglalni. – kérleltem.

-         Jó. – ült fel és a falnak támaszkodott. – Dióhéjban annyi hogy tegnap ugye az volt megbeszélve hogy Billecskével alszol. De Bill leitatott. Ne mondd hogy nem volt igazam. Nem tudom hogyan és miért de valahogyan észhez tértél és lejöttél hozzám egy olyan kérdéssel hogy Bill azt mondta neked hogy rólad beszélek és mért beszélek rólad?  Az a lényeg hogy amikor feljöttünk azért hogy lefektesselek aludni – emelte ki az utolsó szót. – akkor sajnos olyan állapotban voltál hogy jobbnak láttuk hogyha együtt alszunk hogy vigyázzak rád. Az éjszaka közepén felébredtél és lehánytad magadat. Viccből azt javasoltam vedd le a ruhádat de Te csak letoltad a nadrágodat meg a pólódat és visszafeküdtél aludni.

-         Jeszus!- kaptam a kezemet a számhoz és ijedt tekintettel figyeltem Tomra.

-         ugyan Ria! Csak becsíptetek Billel. Nem nagy gond.  Láttam már melltartóban nőt azért. – nevetett rám. - Ez sértő! – nevetett rám.

-         Nem érted? Nem emlékszem semmire. Azt sem tudom mit csináltam Billel a szobában. – pattantam fel és rohantam volna ki de Tom megmarkolta a kezemet és visszarántott.

-         Semmit. Akkor még nem voltál olyan állapotban. Ne félj! Nem történt semmi rossz. – simogatta meg az arcomat. Elég érdekesen tekeredtem ki mert a lábam előrefelé nézett de a derekammal teljes egészében szemben álltam  az éppen falnak támaszkodó Tommal.

-         Szerintem meg nem az a lényeg hogy mit csináltam és mit nem hanem az hogy kivel és miért. – fordultam el tőle.

-         Mi az hogy kivel és miért? – érdeklődött.

-         Nem lényeg. Kérsz valamit enni? – kérdeztem tőle.

-         Ria! Máskor is lesz olyan hogy eljösz velünk bulizni és berúgsz. Nem nagydolog. 16 éves leszel. Ez normális. Én ilyenkor már minden csajjal összeszűrtem a levet.

-         Nem érdekel! Én nem vagyok ilyen. Egyáltalán minek ittam piát? Fölösleges volt. – pattantam fel és az ajtó felé vettem az irányt. A kilincs fél nyúltam és már húztam volna magam felé amikor egy hatalmas kéz visszatolta az ajtót. Tom megragadta a vállamat és megfordított. Velem szemben állt, még mindi az ajtót támasztva.

-         Ria! Szóltam hogy Bill nekem gyanús. Tetszel neki valószínűleg. Elég idősek vagyunk ahoz hogy felismerjük kinek tetszünk és kinek nem. Billnek tetszel és az a helyzet hogy nekem is. – ebben a pillanatban már a számon éreztem forró ajkát. Olyan lágyan csókolt meg mintha attól félne hogy a szája felsérti az enyémet. Levette a kezét az ajtóról és a derekamra rakta. Egyre erősebben húzott magához csók közben. Egyszerűen mámorító volt de nem tehetem semmit. Tudom hogy magamhoz kell térnem és el kell löknöm mielőtt baj lesz. Nem hiszem el hogy mindig nekem kell kimaradnom a  jóból. De muszáj. Megpróbáltam a mellkasához feszíteni a kezemet és ellökni de ő csak egy egyszerű csuklófogással le is rántotta és az ujjaimba fonta az ujjait.

-         Ne küzdj. – suttogta amikor ajkait elvette az enyémtől. –Akard! – mondta.

-         Nem! Nem akarom! Teljesen hülye vagy? – kiabáltam rá.

-         Nem Én azt hittem Te is erre gondolsz. – magyarázkodott.

-         Nem érdekelsz! – rántottam meg a kilincset és rohantam a  szobámba amit kulcsra is zártam. Pár másodperc után egyértelmű dörömbölést halottam az ajtó felől.

-         Ria! Nyisd már ki! Ne mondd hogy nem akartad. Tudom hogy akartad.

-         Jaj! Honnan a vér eres rákos francból veszed ezt? – kiabáltam ki.

-         Éreztem. – mondta halkabban.

-         Én is éreztem valamit csak éppen nem azt amit Te. Egy tanács. Borotválkozz meg utána csókolgass!

-         Szóval mégis azt akarod hogy megcsókoljalak.

-         Nem ezt mondtam. – kiabáltam ki.

-         De-de. Nem érdekel ha kell itt várok estig. Ha kell itt alszom. Ha kell itt öregszem meg. Egyszer ki kell jönnöd és akkor majd meglátjuk ki mit érez csók közben.

Abban a pillatban hallottam egy nagy puffanást. Valószínűleg Tom leült az ajtóm elé.