Tom elküldött….
Csak csókolóztunk és csókolóztunk, észre sem vettük hogy kinyílt az erkély ajtó. Gustav és Georg már vagy 1 perce ott állhatott amikor Tom elvette a száját az enyémtől,de a kezét még mindig az arcomon tartott és közben megpróbált választ találni arra a kérdésemre hogy ki tartja vissza attól hogy megszerezhessen?
- Azt hiszem senki. – mosolyodott rám.
- Ti meg mi a frászkarikát csináltok? – kérdezte döbbenten Georg.
- Jee, öreg! Miről maradtunk le? – kérdezte örvendezve Gustav.
Tommal rögtön egy irányba néztünk. Kicsit sem volt férre érthetetlen a helyzet. Tom az asztalon ült én pedig a lábai között állva húzódtam hozzá. A keze a derekamon míg a másik az arcomon és alig nem 20 másodperce smároltunk.
- Szerintem ez nektek is leesett már. Nem nehéz kitalálni. – nyelvelt Tom a srácokkal.
- Jee, öreg mióta van ez az egész köztetek? – sietve húzott elénk egy széket majd ült le rá Gustav. Teljesen olyan volt a reakció mintha újságíróként dolgozna az egyik celeb újságnak.
- Öreg, ne zavarjuk már őket. – fogta meg mosolyogva Georg Gustav vállát és felrántotta a székről majd megpróbálta kitolni az erkély ajtón csak hogy Gustav megkapaszkodott az ajtófélfában és még egy utolsó mondatra visszafordult,
- Még visszajövök. – intett minket fegyelemre.
- Oké öreg, csak 20 perc múlva jó? – mosolygott rá Tom.
Georg felnevetett majd ki is tolta az ajtón Gustavot. Tom felé fordítottam a fejemet aki már egy ideje engem nézett. Levette a kezét és a derekam másik oldalát fogta meg vele.
- Ők mióta álltak itt? – nevettem fel a saját kérdésemen.
- Szerintem már vagy egy ideje néztek minket csak amikor lesmároltalak akkor halál kussban előjöttek a rejtekükből. – viccelődött Tom.
- Jól múlatsz magadon? – nevettem rá.
- Igen, de inkább szeretnék veled foglalkozni. – mosolyodott rám.
- Nem szeretem ha sokat foglalkoznak velem. Tudtad hogy 4 nap múlva lesz a szülinapom? – mosolyogtam rá.
- Igen! Megjegyeztem a meghallgatáson az életrajzodról. – jelentette ki. – Azt szeretni fogod hogyha Én foglalkozok veled. Arra még senki sem panaszkodott. – sütötte le a tekintetét.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Azért nem szeretnéd hogy foglalkozzak veled mert Bill jön be? – nézett komolyan a szemembe. Annyira komolyan gondolta a kérdését hogy a kezét is levette a derekamról.
- Ezt honnan vetted? Dehogy jön be Bill. Nekem Te jösz be nem Bill. Most őszintén. Ha olyan nagyon Billre vágynék akkor itt lennék veled? – tettem fel a kérdésre egy kérdést.
- Én már nem tudom mit gondoljak. – ingatta a fejét.
- Most ez hogy jutott eszedbe? – kérdeztem.
- Úgy hogy látom hogy Te meg Bill mennyire jól elvagytok, de ha Én próbálok hozzád közeledni akkor elhúzódsz. Nem akarsz velem egy hangon lenni. Mi a baj velem? – értetlenkedett.
- Jaj, Tom istenem, semmi baj nincs veled érted? – fogtam mega fejét és finoman felhúztam hogy egymás szemébe nézzünk.
- De akkor mért húzódsz el tőlem? – vette le a kezem az arcáról.
- Talán az lehet a bajom hogy zavar a korkülönbség. – magyaráztam.
- De az ne zavarjon. Agyilag néha még fiatalabb is vagyok nálad. – nevetett rám.
- Ja, és amikor special komolyan veszed a dolgokat? – kérdeztem.
- Ria! Figyelj. Te vagy az aki kijelentette hogy az ha megpróbálunk járni az baj lehet. Én ajánlottam ezt az ötletet tehát én vagyok a „fiatalabb”, nem te. Te komolyabban veszed a dolgokat mint gondoltam.
- Hát kedves Tom Kaulitz, ne is álmodj arról hogy Én olyan lány legyek aki 2 nap múlva lefekszik veled aztán otthagyod és néha napján még csak úgy szórakozásból dugunk. Én nem ilyen vagyok. – világosítottam fel.
- Jaj, nem dehogy. Nem így gondoltam. Nem azt hittem hogy egy hülye ,sötét, fiatal tyúk vagy. Csak azt hittem sokkal tinédzseresebben gondolkodsz, de nem.
- Na jó, figyelj szerelmet rohadtul nem érzünk egymás iránt és ami azt illeti szerintem nagyon nem is fogunk. – próbáltam tudtára hozni hogy Én még az elején be szeretném fejezni ezt a tévedést.
- Te most.. szakítani akarsz? – kérdezte értetlenül.
- Nem is járunk! – emeltem fel a hangom.
- Amit mi csinálunk az – kerestem a megfelelő szót. – jóformán kerülgetjük egymást.
- De hiszen minden kapcsolat így kezdődik. – Tom utánam lépett amikor látta hogy egyre messzebb és messzebb megyek tőle, pontosabban egyre közelebb és közelebb az ajtóhoz.
- Figyelj! Szerintem gondolkodjunk el mi most mit akarunk és majd holnap megbeszéljük. Én ezt nem akarom folytatni így.
- Mit vársz tőlem? Mégis mit akarsz? Hogy dugjalak ágyba aztán hagyjalak magadra? Meg tehetem azt is ha azt szeretnéd. – vetette fel.
- Nem! Csak szeretném ha pont ezen gondolkodnál el. Látod? Fogalmad sincs mit akarsz csak úgy elvagy. Nekem ez nem jó így. Tudod egyáltalán mit szeretnél? – vontam felelőségre.
- Igen! Téged! – kiabált rám.
- Márpedig azt nem kapod meg. – dühömben becsaptam magam után az erkély ajtót mielőtt Tom utánam kapott volna és a szobám felé rohantam. Természetesen Tom úton ért. Megfogta a könyököm és erősen maga elé fordított.
- Na ide figyelj Ria, egyszer azt mondod hogy megszerezhetlek mert senki nem tart vissza aztán meg hogy mégsem? Baszus, Te sem tudod mit akarsz! Szerintem nem is amiatt akarsz ennek véget vetni mert Én nem tudom mit akarok hanem mert Te nem tudod mit akarsz. – bökte meg a mellkasomat.
- Lehet. De egyben biztos vagyok. Én most hazamegyek. – azzal az erővel beléptem a szobába és becsuktam magam után az ajtót majd kulcsra zártam. Tom dörömbölhet vagy ordibálhat de Én akkor is haza megyek! Nem tudom ezt folytatni. Még csak most érkeztem. A közeli autópályát láttam csak semmi mást mert a rohadt semmi közepén vagyok 2 olyan fiúval akik meg akarnak szerezni. Apának igaza volt. Elcseszem az életem. És még csak Tom sem olyan mint amilyennek álmodtam.
- Ria, ne bazd fel az agyam. Hogyan mennél már haza? Ne csináld itt a hisztit. Ez itt nem divat!
Olyan dühös lettem a „Ez itt nem divat” és a „ Ne csináld itt a hisztit” kijelentésekre hogy kinyitottam az ajtót és majdnem neki estem Tomnak.
- Bazd meg Tom azért megyek haza mert nem bírnék így egyházban maradni. Hogy bármikor összeveszünk egy apróságon mint most.
- Jó akkor menj csak haza. Nem érdekel. Örülni is fogok. Legalább annyi csajt hozhatok haza kurni a bulikból amennyit csak akarok, mert veled úgy sem fogok. – húzta fel a kezét maga mellett, sarkon fordult és becsapta maga mögött az ajtaját.
Ezt nem hiszem el. Jó, Én akartam hazamenni de az csak egy gyors ötlet volt. Nem gondoltam komolyan. Tom Kaulitz elküldött a házukból? Becsuktam az ajtót és nekitámaszkodtam. Lecsúsztam a földre bánatomban és csak sírni kezdtem. Tom Kaulitz elküldött a házából. Nem tudok hova menni. És csak dugásra kellettem volna neki. Semmi másra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése