A nagy hír.

Pár perccel később ott álltam a hatalmas sor közepén ami az aula felé tekergőzött. Nikol már nem volt mellettem. Fölment a szobába összepakolni. Annyira sajnáltam hogy őt nem hallgatták meg és magamat is hogy nem Én vagyok a szerencsés. Amint az ajtón beléptem, egy szőke hölgy megkérdezte tőlem a nevemet. Amikor válaszoltam egy hatalmas boríték tömegből odaadta azt a névre szóló borítékot amit meg kellett kapnom. Átvettem, megköszöntem és elindultam egy szék felé. Istenem mindek nyissam ki? Úgyis tudom mi áll benne.

Amint mindenki helyet foglalt Tom, Bill, Gustav és Georg kiállt a tömeg elé.

-         Hát eljött a pillanat amire mindenki várt. Amint mindenki egyszerre kinyitotta a borítékot a szerencsés jelentkező legyen oly kedves és álljon fel, és tudassa velünk hogy ő nyert.

Mindenki izgatottan bontogatta a borítékot csak Én nem. Én a kezemet abba a barna  jackinek a zsebébe raktam ami a sötétkék virágmintás ruhámra vettem. Hallotta a sóhajokat, és egy pár lányt is láttam elsírni magát, de még mindig nem hallottam a nyertes győzelmi felkiáltást, pedig már mindenki kinyitotta a borítékot. Tom és Bill egymásra néztek értetlenül hiszen a nyertes még mindig nem volt meg. Akkor döbbentem rá hogy ki kéne nyitnom mert mi van ha Én vagyok az. Amire kicsi az esély.

-         Jesszus , atya út isten ! – tettem a kezemet a szám elé és ugrottam fel a székemről ami mögöttem el is dőlt . Szerencsémre nem volt kire dőlnie mert a leghátsó sorban voltam- Én vagyok az ! Én nyertem !- néztem föl a papírról Tomra és Billre. Láttam ahogy Bill és Tom végre elmosolyodik .

-         Na végre ! Miért telt ennyi időbe hogy kinyisd a borítékod?- Kérdezte tőlem Bill.

-         Öö ... Nem tudom, talán nem akartam kinyitni, féltem- válaszoltam zavarodottan.

-         Semmi baj. Tök normális. Na gyere ide hozzánk hogy mindenki lásson. – nyújtotta felém a kezét azt tudatván hogy minél gyorsabban induljak el.

Felállítottam az eldőlt székemet és elkezdtem gyors léptekben indulni a banda felé. Ahogyan elhagytam a mellettem lévő 150-es tömeget csak a tapsot hallottam. Amint odaértem Bill átfogta a nyakamat és magához húzott ami elég fura volt mert kb. a mellkasáig értem neki. Amint érezte hogy nekem ez kényelmetlen elengedett és rám mosolygott.  

-         Emberek, Ő itt az új gitárosunk, nagy tapsot neki!!- szólitotta mega  tömeget Tom, amire természetesen mindenki elkezdett tapsolni- Igen ! Gyerünk! Gyerünk !- buzdította a tömeget amire én csak hatalmas mosollyal tudtam reagálni .

-         Tényleg gratulálunk csöppség -  mondta halkan és rázta meg a vállamat Bill.

-         Köszönöm- válaszoltam neki miközben csak arra tudtam figyelni hogy te jó isten, messziről is nagynak tűnik de közelről. Mint egy óriás. De nem csak ő hanem Tom is. Hatalmasak. Azon tűnődtem egy ideig amíg a tömegre vetettem pár pillantást hogy mivel etette őket az anyja? Növekedő szérummal?? Mindegy egy , most lettem  a Tokio Hotel gitárosa és azon gondolkodok mit eszik Bill?? Na ne Ria térj magadhoz!

-         Gratulálok Ria!- hallottam a tömegből egy ismerős hangot. Nikol hangja volt. Rögtön oda is fordítottam a fejemet ahol ő volt. Integettem neki, amire ő is integetéssel és egy hatalmas mosollyal válaszolt.

Egyszerűen annyira örültem hogy fogalmam sem volt arról mi van körülöttem. Bill elindult az ajtó felé ahol bejöttem és magával húzott mert még mindig a vállamon volt a keze. Gyors léptekkel megpróbáltam követni a tűsarkú bokacsizmámban de az ő hosszú lábaihoz az én icuri-picuri lábam gyors léptei semmit sem értek így reméltem hogy liftbe vagy legalább valami szobába indulunk mert sokáig nem fogom így bírni. Egy fekete ajtós szobába mentünk be pár jobb kanyar után. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok de nem is nagyon érdekelt. Amint benyitott Tom , Bill elengedte a vállamat és betolt maga előtt. Tom udvariasan tartotta előttem az ajtót. Amikor beléptem a szobába egy fekete bőrkanapé láttam meg amire Gustav és Georg , Tom és Bill együtt működésével le is huppantak. Istenek , Ria térj már magadhoz! Úgy állsz itt mint egy szobor és Tom pontosan úgy is néz rám.

-         A többiekkel most, mi lesz?- kérdeztem meg a srácoktól csak az a  baj hogy nagyon nem érdekelt. Legszívesebben Tom ölébe ugrottam volna de ezt tudtam, nem tehetem meg.

-         Hát majd az idegen vezetők megkeresik a kuncsaftjukat és kikísérik a reptérre. De ezen miért töröd a kis buksid? Már Te nyertél, hát ne állj úgy ott mint egy szobor ülj már le valahova!- szólt rám Tom.