Személyesen Gratulálok a nyertesnek!

Riá szemszőge:

Istenem ! Egyszerűen elmondhatatlan milyen érzések kavarogtak bennem abban a pillanatban amikor kiszálltam a  taxiból és Sandra megfogta a csuklómat majd magával húzott. Keresztül mindenen. Olyan szép pázsit volt . A többi velem egykorú lány fürdőruhában feküdt és napozott. Elrántottam a fejemet hogy még csak meg se forduljon a  fejembe hogy én  is kifekszem napozni. Sandra egy hatalmas fehér ajtót nyitott ki előttem ami egy nagy aulába nyílt. Hirtelen ahogy beléptem egy ismerős alakot láttam meg. Hosszú barna göndör haj és valahogyan a bőrönd is olyan ismerős volt. Persze ! Hiszen ez Nikol!

-         Nikol!- rohantam hozzá.

-         Ohh.. Ria Szia!!- ölelt át azonnal

-         Hogy vagy?? Szerinted nagyon gáz  lenne ha kimennénk mi is napozni arra a pázsitra??- kérdeztem tőle.

-         Nem, az lenne nagyon gáz ha mindenki kipróbálta volna már a medencét csak mi nem.

-         Van medence?- esett le az állam.

-         Persze hogy van ,mit hittél ?? Hogy a TH majd nem gondoskodik arról hogy a jövőbeli gitárosuk nehogy stresszes legyen a meghallgatáson??- nevettünk fel Nikol egyértelmű kérdésen.

-         Nem, azt hiszem nem hittem semmit. Te melyik szobában vagy?- kérdeztem, mert szerintem most ez a legfontosabb kérdés csak az a baj hogy Nikol sem nézte meg a tábori lapját így egy időbe eltelt mire kinyögte nekem.

-         A 202-ben .-felete.

-         Na ne!!!- kiabáltam fel örömömben , hiszen úgysem hallja senki ebben a zsivajgásban tök mind1 ha ordítanék sem hallanák. – Én is abban a szobában kaptam ágyat. Veled együtt leszek!- öleltem át gyorsan, megnyugodván hogy legalább egy embert ismerek itt.

-         Ohh hát ez mesés csak egy a baj. – húzta le a száját.

-         Mi?- kérdeztem kétségbe esetten.

-         Hogy a gitárunkat le kell tennünk a hangszer tárolóba a többiekéhez és tudom mennyire utálsz megválni Selly-től a gitárodtól.- mondta.

-         Hát majd túlélem valahogy. – jelentettem ki mosolyogva miközben legyintettem egyet a levegőben.

-         Akkor okés. Na de most menjünk tegyük le a gitárunkat keressük meg a szobánkat és pakoljunk ki, majd megint jöjjünk le és próbáljuk el a dalt amit megtanultál – sorolta fel az eltervezett hátralévő 6 óránkat- Ugye megtanultad?- nézett rám hatalmas szemekkel egyenesen kérdő módon.

-         Igen de elég nehezen- füllentettem a már réges-rég megtanult dalról miközben beszálltunk a liftbe ami felvitt minket a másodikra.

Sétáltunk egy egész folyosót amikor végre megtaláltuk a saját szobánkat. Amikor végre ott álltunk az ajtó előtt, benyitottunk és megláttunk egy lányt aki éppen az ablakban ült.  A lány azonnal odakapta a fejét ahogy az ajtó megnyikorgott. Amint letette a lábát a parkettára lenéztem a zöld, piros, kék, sárga zokniára ami le volt gyűrve. Egy rövid sárga gatya és egy zöld topp volt rajta. A haja fel volt tűzve és egy fülhallgató lógott ki a füléből aminek a  vége egy mp4 volt.

-         Szia. Riá vagyok , gondolom szobatársak leszünk. – mutatkoztam be.

-         Szia. Tina vagyok ,és igen úgy látszik azok leszünk. – közölte velem a lány de a tekintetében láttam az a lenéző stílust. Ezt nem szeretem.

-         Te, mikor jöttél?- próbáltam valami témát feldobni amíg, Én és Nikol is letettük az ágyunk mellé a bőröndünk.

-         Már jóval előtettek .-  válaszolta Tina, elég egyhangúan.

-         Értem. Mondd csak ,Te melyik számúkat fogod játszani??- próbáltam volna rendes kommonikációt létesíteni vele de a lány csak vissza ült az ablakba és nézett ki miközben az mp4 hallgatott valami egyértelműen Tokio Hotelnek hangzó dalt.

-         Jó hát akkor nem…- fordultam Nikol felé és ingattam a  fejem miközben felrántottam gyorsan az ágyra a bőröndömet.

-         Szerintem a csaj csak ideges hogy  sikerül a meghallgatás- győzködött engem Nikol.

-         Nem csaj, hanem Tina! És én is ideges vagyok mégsem viselkedem így! Mind egy menjünk ki, jó?? Menjünk próbálni.

-         Hát jó – nyögte ki, mert voltaképp más választása nem volt mert megfogtam a csuklóját és kihúztam , aztán becsaptam jó hangosan magam mögött az ajtót.

-         BUNKÓ!- emeltem fel a hangom az ajtó előtt miközben keresztbe tettem a kezemet.

-         Mi a bajod?- kérdezte tőlem Nikol.

-         Szerinted??- fordítottam oldalra a fejemet és húztam fel a szemöldökömet.

-         JA! A csaj fura stílusa- húzta le a kezemet a fonatból és elindultunk a lift felé. Nikol tűsarkúja csak úgy kopogott a kőpadlón.

-         Hát az is. Meg hogy ilyen lengén öltözik. Bármikor feljöhet Tom és benyithat rá és ha már ilyen lengén öltözik akkor azt is kinézem belőle hogy a szoba közepén öltözik át !- fújtam ki a levegőt dühösen és csaptam rá a liftet hívó, piros gombra.

-         Te megjegyezted a nevét??- nézett rám kidüllesztett szemekkel.

-         Jaj Nikol! Lehet hogy velük fogok lakni , azért illik 3 nappal előbb megtanulni a nevűket a meghallgatás előtt, de most nem ez a legfontosabb .- léptem be a liftbe és néztem mélyen a tükörbe. Nikol mellém lépet és a haját rendezgette és a ruháját húzta lejjebb nehogy felcsússzon és kilátszódjon a  bugyija. Csak azt érteném meg egyszer hogy akkor minek vesz fel ilyen ruhákat ha ennyire paranoiás, mert Nikol nem csak akkor húzza le ha észreveszi vagy eszébe jut hanem minden percben- Meg amúgy és nekem ez a  csaj nem szimpi . Már tutira itt volt akkor amikor a TH busz megérkezett- tekergettem a szemem.

-         Féltékeny vagy talán hogy ilyen sárga vagy?Az is lehet hogy a szülei hozták ide már napokkal ezelőtt hogy lerázzák szóval, nem biztos hogy az ő hibája .- védte Nikol.

-         Jaj már mire lennék féltékeny?- nyílt ki a  lift ajtaja- és mire ad az okot hogy az új szobatársaival bunkó legyen?- kötözködtem.

-         Ria!- fordult felém- hidd el , ez a csaj biztos csak női bajokkal küzd és nem tudja mit csinál. Ennyi. De ne ezen akadj fel és ami a legfontosabb most mással kell foglalkoznod neked is meg nekem is. Pont és kész!- jelentette ki egyértelműen.

Kifújtam a levegőt és megráztam a fejemet.

-         Igazad van, most mással kell foglalkoznom. Nekem kell lennem a leendő gitárosuknak- és abban a  pillanatban leesett hogy most  úgy viselkedem mint egy féltékeny, szőke, pláza cica, és majdnem hogy vetélytársnak tekintem a legjobb barátnőmet - Juj! Úr Isten! Ne haragudj, nem akartam, nem tudom mi van velem, csak most ez az egész nekem túl nehéz ..- mentegetőztem.

-         Semmi baj, Én is ilyen lennék ha nem bíznék a tudásomban. És ami nagy baj hogy te nem bízol a tudásodban. Pedig bíznod kéne. – magyarázta nekem ,de sajnos csak pár szót hallottam meg mert elvette a figyelmemet az előttem lévő történtekre. Tom Kaulitz és Bill Kaullitz sétált be a nagy fehér ajtón amin én is beléptem. Amint felfogtam mi történik körülöttem megrántottam Nikol vállát és megfordítottam abba az irányba ahol Tom belépett. Nekem ő volt a legfontosabb. Mindennél jobban akartam vele csak pár szót is váltani.

-         Jesszus Maris!- kiáltott fel halkan Nikol- Ez Tom és Bill. Ne , Én nem így akarok kinézni amikor találkozok velük.

-         Nikol!- néztem rá hátulról semmit mondóan majd melléléptem- szerintem 150 jelentkező közül nem az fogja érdekelni hogy kinek látszódik ki a csinos ki combja.

-          Valóban de akkor is .- válaszolta miközben gyorsan rángatta magán lefelé a koktélruhát.

-         Egyáltalán minek vettél fel ilyen ruhát, egy meghallgatásra??- kérdeztem tőle miközben a ruhát méregettem a szememmel.

-         Nem tudom. Jól akartam kinézni ,de csitt Bill beszél!- Nikolnak Bill volt a legfontosabb. Sosem értettem hogy miért pont Bill de nem ítéltem el ,mert én is kb. egy majdnem , aligha hasonló arcberendezésű sztárba voltam szerelmes.

-         Hát először is üdvözlök mindenkit a 2011-es gitár meghallgatáson. Ez a meghallgatás két fordulóból fog állni. Remélem Ma megtudjuk hallgatni a csoport felét minimum.

-         MINIMUM!- szólt bele Tom. Istenem Tom! Nincs több mondani valód?? Ennyi? Hogy minimum?? NA ne , legyen már fantáziád! Legszívesebben hangosan mondtam volna neki a véleményemet, de inkább nem.

-         Kösz Tom!- fordult Bill Tom felé, miközben Tom a fejét hajtotta azt üzenvén hogy „nincs mit”- Szóval kedves hölgyek..

-         Köhömmm- köhögött bele Tom és mutatott a combja mellett , az első sorban álló fiúra– Szívesen- suttogta oda, azzal a rosszfiús mosollyal amit Én olyan nagyon szerettem.

-         Szóval, szép Hölgyek és Tisztelt Urak- folytatta- a meghallgatás elkezdődik .- fejezte be Bill a mondani valóját.

-         MOST!- jelentette ki Tom egyértelműen , azt tudatván , hogy mindenki kezdjen el a gitárjához indulni.

Hirtelen mindenki elkezdett a gitár tárolókhoz rohanni csak természetesen mi nem. Mi mindig kilógtunk a sorból, mindenhol, mindig.

-HÉÉÉÉÉ- kiáltott a nagy zajba Tom, amire persze mindenki megfordult- Még nem kívántam sok szerencsét a meghallgatáshoz mindenkinek és a szerencsés felvettnek Én személyesen szeretnék Gratulálni…- vágta el Tom mondatát Bill.

-MOST!- mosolygott rá bátyára Bill.

Tom vállon ütötte Billt és azzal az erővel ki is sétáltak az aulából.