Egyszerűen nem értem..
- Várj! Fel kell szaladnom a cigimért, mert a bőröndömben van. – mondtam Tomnak.
- Jaj hagyjad már , itt az enyém. – emelte fel a dobozt.
- Kétlem hogy te vékonyszálú Pall Mall-t szívnál.
- Nem, Én Bondot szívok.
- Na látod. – mondtam miközben kocogtam fölfele a lépcsőn.
Benyúltam a bőröndben lévő kiszsebbe és elővettem a dobozt majd kotorásztam még az öngyújtó miatt.
- Itt vagyok. – jöttem le a lépcsőn.
- Az nagy baj , mert ha itt vagy az azt, jelenti hogy nem az udvaron vagy , és én már szeretnék rágyújtani. – magyarázta.
- Jól, van na, nem olyan egyszerű lejönni a lépcsőtökön. – jelentettem ki miközben kiléptem az udvarra.
Tom becsukta maga után az ajtót és leült a mellettem lévő székre.
- Van öngyújtód? – kérdezte.
- Persze! Tudod az elég gáz ha van cigid de nincs ön gyújtod! – válaszoltam miközben meggyújtottam a cigim.
- Hát az is ha van ön gyújtod de nincs cigid. – vetette fel Tom.
- Nem az nem mert ha van cigid de nincs ön gyújtod akkor a tudatodban van hogy ott a cigi, de ha van ön gyújtod és nincs cigid akkor nem annyira gáz. – magyaráztam.
- Szerinted. – mosolygott rá miközben előrehajolt a hamutálhoz.
- Sziasztok! – jött ki Bill.
- Szia! – köszöntünk szinte egyszerre.
- Jöttem rágyújtani. – mondta Bill.
- Ha nem mondod ki sem találjuk. – mosolyogtam rá gúnyosan.
- Ha-ha. – mosolygott vissza Bill.
Amikor elszívtam a szálamat kivettem egy másikat a dobozból és meggyújtottam.
- Most szívtad el. – mondta Tom.
- Ma még nem gyújtottam rá, nem tudom rémlik-e.
- Jó, de akkor is. Mi nem gyújtunk rá folyamatosan. – magyarázta Bill miközben a füstöt fúja ki.
- Én 15 vagyok. Fiatal. Fejlődésben így jobban igénylem a nikotint ha rászoktam. – magyaráztam a fiúknak.
- Azt csinálsz amit akarsz. Tudod. Csak aztán ilyen hamar szokj is majd le róla. – nyomogatta a cigi csikket Tom.
- Tom? – vontam fel a szemöldökömet.
- Mi van? Jaj, ne csináld már csak nem akarom hogy olyan cigis legyél mint mi. – válaszolta.
- Ja, tiszta rossz lesz tőle a bőröd. – mondta Bill miközben a kezén nézegette a bőrt.
- Mi? – kérdeztem szinte visító hangon.
- Jól van, nem húzzuk az agyadat. – nevetett rám Bill.
- Nagyon hideg lett, vagy csak Én érzem? – kérdeztem miközben a kezemet simogattam hogy felmelegítsem.
- Én is érzem, meg eléggé sötét is lett. – állapította meg Tom.
- Szerintem, menjünk be mielőtt valamelyik ötök megfázik, aztán takaríthatjuk a taknyos pzsket a házból. – javasolta Bill.
- Mi az hogy valamelyik ötök?? És Te hol maradsz?? A rakodókocsin vagy hol?? – kérdezte Tom.
- Valahol ott ja – nevetett Bill Tomra. – Nem, hanem, most figyelj! Az emberiség legnagyobb találmánya a pulcsi. – húzta meg a pulcsija ujját Bill mosolyogva.
- Hát öcsikém Te vagy aztán egy ész. Nem tudom hol maradnék nélküled. – gúnyolta Tom Billt miközben a kezét a szája elé tette és a szemét körkörösen forgatta.
- Elárulom. Sehol sem. – énekelte az utolsó szót Bill.
- Ha megvitattátok azt hol ki hol marad a teherszállító autón akkor bemehetnénk inni valamit.
- Rakodó kocsi. – mondták szinte egyszerre, miközben mindketten férre fordították a fejüket.
- Akkor az. Most a rakodó kocsi meg a teherszállító között mi a különbség? – kérdeztem.
- Az hogy az egyik teher szállító a másik meg rakodó. – alapította meg Tom.
- Nem mondod? De mind kettő rakományt szállít szóval semmi különbség.
- Na jól van álljunk fel és menjünk be inni mert ez egy szar téma, valljuk be. – állt fel Bill.
- Hát azért másról is beszélgethetnénk. – kacsintott Tom Billre miközben felállt és az öccse után sietett.
- Például? – kérdeztem miközben Én is utánuk mentem.
- Nem tudom. – hadarta el.
- Láttam a kacsintást, szóval biztosan gondoltál valamire.
- Jó, lebuktam. Például beszélgethetnénk arról is hogy ki, kivel aludjon. – válaszolta Bill.
- Hát, szerintem, Te aludhatnál az bokszereddel, Bill a párnájával, Én meg alszok az ágyammal. Megfelel? – kérdeztem mosolyogva Tomtól miközben leültem az étkezőasztalhoz.
- Ez így nem jó. Nem buli. Buli gyilkos vagy. – ingatta a fejét Tom.
- Ja. Kell egy buli. – erősítette meg Tom válaszát Bill.
- Egy együtt alvás? Vagy ez milyen ötlet? Ez egy hülye ötlet. Egy másfajta buli is megteszi szerintem.
- Nem Én úgy, értettem hogy – ült le a székre Tom miközben a száját rágva mosolygott ránk –csináljunk valamilyen fajta versenyét és a verseny győztese alszik veled. – javasolta.
- Velem? – kérdeztük egyszerre Billel.
- Dehogyis. Riával. De hülye vagy. Nem akarok veled aludni.
- Hát nagyon Én sem veled. – jelentette ki Bill.
- Akkor egyet értünk. – válaszolta Tom.
- De srácok ez szerintem nem…
- Na akkor milyen verseny legyen? –fordult Tom az öccse felé.
Valahogy, sejtettem hogy az Én véleményem nem igazán fog számítani.
- Szerintem, lehetne mondjuk egy olyan verseny hogy ki tud a legnevetségesebb ruhába öltözni és Ria lesz a zsűri. – mutatott felém.
- Szerintem ez…- vágott megont félbe Tom. Istenem csak azt akartam mondani hogy ez jó ötlet. Inkább meg sem szólalok , akkor azt hiszik, majd hogy nem tetszik az ötlet és akkor az a feladat lesz.
- Ugyan már, Bill. - Nézett csúnyán Tom az öccsére.
- Jó akkor legyen egy olyan, verseny hogy ki tudja jobban lerajzolni Riát. – javasolta megint Bill az ötletét.
- De basszus, Te szebben rajzolt. Ez nem korrekt. – duzzogott Tom.
- Mi lenne ha eldöntenétek egy, egyszerű kő,papír,ollóval? – mondtam gyorsan, mielőtt Tom vagy Bill megint félbeszakít.
- Az, túl egyszerű lenne. – hunyorított Tom miközben gondolkodott.
- Jó, akkor ki tudja előbb körbefutni a házat? – javasoltam.
- Az jó lesz. – egyezett bele Bill.
- Úgyis Én nyerek, mert éppen ma gyúrtam, így jobb kondiban vagyok ma. – vágott fel Tom.
- Majd meglátjuk. – nyújtott kezet Tomnak Bill.
Bill megragadta Tom kezét és kezet ráztak.
Amikor elindultunk kifelé az ajtón hirtelen megcsapott az ajtóban a hideg és libabőrös lettem. Amint megálltam a legfölső lépcsőfokon Tom a kezembe nyomott egy stopert. Érthetetlenül néztem rá, hogy egy versenyhez minek kell spopper de ő csak ennyit mondott:- Csak, hogy tudjam mennyi idő kell ahoz hogy körbefussam a házat. Tom és Bill kiálltak a kapuba és elkezdték a fejükkel meg a lábukkal körbe mozgatni. Megrázták a kezüket és a lábukat majd Tom így szólt:
- Szólj ha kezdhetünk futni.
- Most komolyan. Este a sötétben futni akartok egy kört azért hogy valamelyik ötök velem aludjon?
- Igen. Kell egy kis P-A-R-T-Y. – betűzte Bill.
- Jó hát akkor- emeltem fel a kezemet- Kezdhetek! – amikor ezt kiejtettem a számon Bill és Tom szinte mint a villám elkezdtek rohanni. Amikor odaértek a ház elejének a végéhez szinte egyszerre tűntek el a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése