Ha kicsap a hiszt….
Tomról azonnal felpattantam. Tom pedig ült tovább és nézett a döbbentségtől ledermedt öccsére aki az ajtóban ált. Bill egy zacskó csipszett tartott a kezében és nagyban rágcsálta.
- Maradhatsz Én csak azt akartam megkérdezni mikor jösz beszélgetni, de akkor látom hogy még egy ideig nem. – csámcsogott Bill.
- Hát nem is. Itt marad Te meg húzhatsz ki, cső. –Flegmázott Tom szokás szerint.
- Most mi bajod? – kérdezte Bill aki a csipszes zacskót Tom felé tartva arra utalva hogy kér-e.
- Nem köszi és az hogy éppen beszélgetünk te meg kopogás nélkül benyitsz. Mi van ha Ria éppen fürdik? – vetette fel Tom.
- Akkor Te nem vagy bent. – mosolygott magán Bill.
- Hú, de nagy zsenialitás. – forgatta még a szemét a még mindig földön ülő Tom.
- Na jó,mek aludni, csász. - csapta be maga után az ajtót Bill.
- A csipszből hadjál. –Kiabált ki Tom.
- Jó van. – kiabált vissza Bill.
- Na, nem ülsz vissza? – mosolygott rám Tom.
- Nem! Korog a hasam. Nem ettem még semmit ma. – jelentettem ki.
- Ajaj. Ria éhes. – kelt fel a földről.
- És ebben mi az ajaj? – kérdeztem értetlenül.
- Az hogyha a csajok éhesek pont ilyenek lesznek mint Te most éppen.
- Milyenek? – kérdeztem éles hangon.
- Hisztisek és idegesek. – fogta meg a kezem.
- Én nem vagyok hisztis sem ideges. – vettem az irányt az ajtó felé hogy lemehessek végre enni valamit mert már úgy kezdtem érezni mintha lyuk keletkezne a gyomromban.
- Most mi a bajod? – kérdezte Tom.
- Éhes vagyok. Az előbb mondtam. Jó hogy figyelsz. És amúgy fáj a fejem, fáradt vagyok, alig aludtam, és szomjas is vagyok. Soroljam még? – álltam meg előtte miközben az ujjaimon számolgattam mennyi problémám is van.
- Nem kell. – mosolyodott rám. – Mit kérsz enni, inni? Lefeküdjünk egy kicsit aludni majd a késői reggelid után? – kérdezgette.
- Ja, mert széthasad a fejem. – fogtam meg a homlokom és fordultam ki a szobából.
Lefele úton megláttam a lépcső mellett egy Jégeres üveget és arébb rúgtam.
- Hülye üveg. – morogtam magamban. –miattad fáj a fejem.
- Pontosabban, amiatt ami benne volt de ha ennyire fáj miért ittál? – kérdezte Tom.
- Nem hittem hogy ennyire meg fog ártani pár üveg. – magyaráztam.
- Pár üveg? – fogta meg a könyökömet a lépcsőn Tom. – Ria Te tudod Billel hány üveget ittatok együtt? – nézett rám döbbenten.
- 3-4 üveggel ihattam Én, Bill nem tudom. De miért? – emeltem le a kezemet a homlokomról.
- Csak összesen ittatok 15 üveggel. – mondta nekem.
- 15? Az lehetetlen. – mosolyogtam Tomra.
- Ria Én vittem ki az üvegeket reggel a kukába amikor felálltam a szobád elől.
- Úr Isten! De ha nekem fáj a fejem és Billnek meg nem akkor ő ihatott úgy 5 üveggel Én meg akkor 10 üveget? Kérlek mondd azt hogy ez nem igaz. – néztem rá kétségbe esetten.
- Biztos nem. – fogta meg a derekamat és húzott magához. – Bill 6-ot Te meg 9-et. – vetette fel.
- Az nagyon sok. Istenem. Hagy most békén egy kicsit lécci. Inkább kimegyek rágyújtok. – amint megfordultam Tom visszarántott a derekamnál fogva.
- Nem mész sehova! Most nem gyújtasz rá. Eszel,iszol, lefekszünk aludni és majd utána esetleg. – parancsolt rám.
- Mert? – kérdeztem komoly fejjel.
- Mert nem. Ha kell odaviszlek az asztalhoz. – nézett rám komolyan.
- Nem kösz van még lábam. – fordultam meg és gyors lépésben vettem az irányt a hűtőhez.
- Menj és ülj le majd Én csinálok kaját neked. – mosolygott rám.
- Meg tud…. – vágott féle Tom.
- Ria. – fordította férre a fejét Tom.
- Jó, csináld meg. Ahogy neked jobb csak lécci az üdítőt had vegyem ki mert megfulladok a szomjúságtól. – könyörögtem neki.
Tom benyúlt a hűtőbe és kivett egy 2l-es ice tea-t majd oda adta nekem.
- Köszönöm. Pohár? – kérdeztem.
- Idd csak meg.
- Ennyit nem iszok. – nevettem el magam.
- Jó lesz ha az Én poharaimból adok? – kérdezte miközben benyúlt a konyhaszekrénybe.
- Persze. – mosolyogtam rá.
Amikor kiöntöttem az időt a pohárba és kivettem egy szívószállt egy hatalmas fekete pohárból a pulton megcsörrent a telefonom.
Tom oda adta nekem mert éppen mellette volt. Amikor elvettem megláttam a kijelzőn hogy apa hív. Jézusom. Mit akar? Baj lehet?
- Hálló? – szóltam bele.
- Ria, szívem. Szija. Mi a helyzet kiscsaj? – szólt bele apa.
- Szija apa. – mosolyodtam Tomra. Tom vissza mosolygott mert megnyugodott hogy csak apa hív és nem illetéktelen alakok. – Semmi különös. Éppen most fogok enni.
- Az jó! Jó étvágyat. Mondd csak van saját szobád?
- Persze hogy van saját szobám apa. Nyugodj meg egy fiúval sem alszom. – mosolyodtam Tomra aki egyből a szívéhez kapott és azt suttogta gúnyos mosollyal hogy: - velem sem?
- Hát ajánlom is. –nevetett. - Mikor kezdődik a suli? – kérdezte.
- Hétfőn kezdődik az iskola. – válaszoltam.
- Akkor teljesíts majd úgy ahogyan eddig. Had legyek rád büszke messziről is. – nevetett.
- Ígérem apa jól fogok tanulni. – ígértem. Közben Tom elém tette a pultra a szendvicset és rám mosolygott.
- Oké szívem. Na de most mennem kell dolgozni csak felhívtalak. Jó étvágyat szívem. Szija.
- Szija apa. – búcsúztam el.
Amikor letettem a telot felvettem a tálat és leültem az asztal elé.
- Inkább felviszem. Ugye nem baj?
- Ugyan. Vidd csak. Majd ha végeztél gyere át aludni.
- Nem tudom majd még meglátom akarok-e egyáltalán fiúval aludni. – mosolyogtam gúnyosan Tomra.
- Ha-ha. Nagyon vicces. – hunyorított rám Tom.
- Jól van. Persze átmegyek. Csak előbb felveszek valami hosszabb és kényelmesebb pólót mint ezt a szoros topot. Am úgyis utálom. – morogtam magamban. – Ja ige. Van esetlen felfájás csillapítotok?
- Nekem tetszik az topod és van. Majd ha át jösz odaadom.
- Ja szóval csak akkor múlhat el a fejfájásom ha átmegyek hozzád? Valahogy sejtettem hogy mindig kihasználod az alkalmat. – Mosolyogtam Tomra.
- Viccelsz? Csak azt fogom csinálni hogyha meglátom működik-e. – nevetett.
- Jól van. Ahogyan gondolod. – próbáltam úgy tenni mintha nem érdekelne. Tom egy ideig csak ült amikor felálltam és elvettem a tányéromat.
- Várj! Ne hagyd itt az üdítőt. Kiszáradsz nekem Te lány. – nyújtotta utánam Tom.
- Köszi de már ittam. – vettem el.
- Nem baj. Ha kiszáradsz nekem kivel alszom?
- Nyugodj meg! Így is úgy is veled aludnék, mit aggódsz? – értetlenkedtem.
- Így is Úgy is? – kérdezte Tom. – Akkor minden nap velem alszol? – kérdezte mosolyogva.
- Ha akarod. – válaszoltam miközben elindultam felfelé a lépcsőn. A szemem sarkából már csak annyit láttam hogy Tom kimegy a konyhából egyenesen a bejárati ajtó felé.
Beszaladtam a szobámba és az ablaknál figyeltem ahogyan Tom elgurul valahova az autójával. Na most egy ideig csak Billel leszek itthon. Leültem az ágyra és a szendvicsemet néztem. Egy idő után eszembe jutott hogy leülök a laptopom elé és addig megeszem, de még sem. Ki sétáltam az emeleti nappaliba. A sarokban volt a gép. Le is ültem és amíg az e-mailjaimat nézegettem megettem a szendvicsem. Nagyon sok üzenetet kaptam Nikoltól. Az egyik így hangzott:
Kedves Ria!
Nagyon örülök hogy bejutottál a válogatáson. Sok időm sajnos nem volt elbúcsúznom tőled csak az a pár másodd perc amíg integettem neked amikor Bill mellett mosolyogtál mint a vadalma.
Remélem jól fogsz velük élni. Itthon semmi nem változott, de képzeld kaptam egy kiscicát. Elneveztem Riának. Így mindig fogok rád emlékezni. Remélem majd írsz.
Puszi, Nikol.
Istenem! Csak most gondolok bele hogy Nikolnak milyen nehéz lehet. Végig nézi ahogyan Engem vesznek fel és ahogyan Bill mellett állok és elmegyek velük Németországba. Végig nézi ahogyan a fiúk örülnek nekem. Aztán nem is tudtunk elbúcsúzni. Nem is beszéltünk, és nem is tudunk egymásról semmit. Tényleg ennyire elfoglalt volna az itteni élet hogy szemet hunjak a legjobb barátnőm felett? Fel kell hívnom! Bepötyögtem a számát a telefonomon és már hívtam is. Amikor kicsörgött rájöttem hogy ott ugyan annyi idő van mint itt. Nikol még órán ül. Azonnal lecsaptam a teleofnt és inkább írtam neki egy üzenetet hogy majd felhívom 4-kor hogy ne neki kerüljön pénzébe.
Kikapcsoltam a gépet és levittem a mosogatóba a tányért. Leültem az asztalhoz és a telefonomat babráltam. Pár perc múlva lejött az emeletről Bill.
- Szia, kiscsaj. Hát Te? Itt egyedül? – kérdezgetett.
- Öm.. Tom elgurult valahova Én meg a barátnőm sms-ét várom. Vagy valami életjelet.
- Értem Én. – sétált a hűtőhöz. – El kéne küldeni Gustavot és Georgot megint vásárolni. – állapította meg miközben a fél testével a hűtőben volt.
- Tényleg! Hol vannak a fiúk? Már nem láttam őket 2 napja. – kérdeztem.
- Ők mindig mindenhol vannak csak itthon nem. Nagymamájuknál. Szüleieknél. Van amikor gyúrni mennek. Úszni. Meg ilyenek. – mondta miközben egy másik zacskó chipset nyitott fel. - Kérsz kiscsaj? – kérdezte.
- Öm, nem köszönöm. Most ettem meg azt a szendvicset amit Tom csinált nekem.
- Ja tényleg! – mosolyodott el. – Ti most akkor jártok vagy mi? – kérdezte miközben leült mellém.
- Én aztán nem tudom hogy ennek a fiúnak mi jár a fejében. Te vagy az iker testvére. Turkálj a fejében Te. – mosolyogtam rá.
- Ha tehetném megtenném nagyon is sokszor, de sajnos attól mert iker testvérek vagyunk csak azt érezzük meg ha a másikkal baj van vagy a másik érzés hullámait. Gondolatot nem tudunk olvasni. – csámcsogott Bill.
- Tudom. Sejtettem. Azt senki sem tud.
- Na jó akkor Te élsz vele 21 éve. Ha felmegyek az emeletre és Tom eltűnik csak úgy, akkor általában hova szándékszik menni? – kérdeztem.
- Boltba. – jelentette ki Tom.
- Boltba? – buktattam el a fejem miközben a szemöldökömet felhúzva értetlenül néztem rá.
- Igen, oda. Mindig vesz valamit. Cigit , piát..- itt félbevágtam.
- Na mindent vehet csak azt ne vegyen.
- Kiütött a tegnapi pia áradat, kiscsaj? – nevetett fel Bill.
- Igen. Tudod azt mondta nekem Tom hogy 15 üveget vitt le reggel a kukába. Én még találtam fent 1-et. Melyikünk itt többet? – kérdeztem.
- Nem tudom mennyire emlékszel, de amikor elkezdtünk inni megalíthatatlan voltál. Mindig másik üveggel kértél. Mondd csak ittál már? – kérdezte Tom.
- Igen, ittam már csak éppen akkor gondolom nem adtak többet. Vagy nem ittam. Szóval akkor Én mennyit is ittam?
- Te Ria, 9 üveggel ittál. Én 7 üveggel.
- Akkor Tom jól tippelt. – nevettem fel.
Abban a pillanatban Tom belépett két szatyorral a kezében a konyhába.
- Szia Bill. Szia szívem! – köszönt Tom.
Billel összenéztünk a szívem szóra. Csak maximum 2 órája vagyunk együtt és le szívemez? Érdekes egy fiú. De tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése