Hogyan??

Riá utálta hogy az apjával veszekednie kell azért hogy valóra váltsa az álmát. Amikor már majdnem végzett a bevásárlással, elsétált a bőröndök mellett és egy hatalmasat látott de aztán jobban meggondolta mi van ha mégsem ő a szerencsés és nem őt veszik fel, hiszen több 100 jelentkezhetnek, majd pont ő nyer.

Amikor hazaért egy csomó érzés kavargott benne. Mi van ha ez az utolsó alkalom hogy szatyrokkal lép be ebbe a házba. Mi van ha viszont zokogva lépi át az ajtót mert nem vették fel. Alig pár órát volt el amikor besétált a konyhába és meglátta ahogyan apja a nyilatkozat és a csekkek fölött görnyed a kedvenc tollával.

-         Apa, Te meg mit csinálsz??- kérdezte megdöbbenten.

-         Hát nyilatkozatot töltök ki!- mondta teljesen természetesen.

-         Jesszus, Apa már most elkezdted??- kérdezte miközben a vállára tette a kezét.

-         Szeretem ha nem kell rohanni mindenért ,tudod.-  jelentette ki Ria apja.

-         Na ja- nevetett fel Ria miközben kipakolt a pultra.

Miközben Riá kipakolt az apja bement a nappaliba és kinyitotta Ria ajtaját. Ria ezt onnan hallotta hogy amikor kinyitja valaki az ajtaját mindig fura hangon nyöszörög. Ria utána sétált, de akkor már nem volt bent a szobában az apja. Látta a papírokat, a csekkeket,és az útlevelét az íróasztalon. Odasétált és elvette az útlevelet majd lehuppant az ágyára és kinyitotta az útlevelét ,majd megnézte a képet. A kép egy éve készült akkor még fogszabályzója volt így nem mosolygott. A képen egy komoly barnahajú lány látszódott.  Ria azon gondolkodott az Apja HOGYAN lesz meg itthon egyedül.