25.fejezet .

Életemben nem ittam még ennyit.

Bill egy ideig gondolkodott aztán mondatra nyitotta a száját.

-         Mi volt a leg erőseb pia amit ittál??

-         Talán az apsint. – válaszoltam.

-         Wow, kiscsaj. – mosolygott rám. – És most nem lenne kedved kijönni velem a teraszra elszívni egy szál cigit és inni valami alkohol félét? – kérdezte.

-         De. Lenne kedvem. – mosolyogtam rá habár tudtam ha Én iszok abból baj lesz. De most sem apa sem Nikol nincs itt. Csak Bill és Én. Innom kell valamit. Mi baj lehet? És amúgy is, Bill nem akar tőlem semmit.

-         Jéger, jó lesz? – indult a gadróbja felé.

-         Persze! – álltam fel az ágy mellé.

Amikor kinyitotta a besétált Én pedig utána mentem. Beléptem az ajtón és felé fordultam Bill éppen guggolt egy kishűtő előtt. A gardróbban dzsekik 100-i sorakoztak fel. A polcokon pólók és nadrágok voltak.

-         Itt is van. – vette ki a hűtőből a Jégereket.

-         Király. Az Én cigim lent van. Sajnos kint hagytam. Azt hiszem. Vagy behoztam? Jeszus, hova raktam?- próbáltam emlékezni de nem tudtam.

-         Semmi probléma. Majd szívsz az enyémből. – ajánlotta fel miközben finoman arrébb tolt hogy kijuthasson a gardróbból .

-         Nem azzal van a baj hanem a cigi fajtájával. De lehet nem ártana egy kis változatosság. – mosolyogtam titokzatosan.

-         Hát, nem is. Na, gyere mielőtt Tom feltépné az ajtómat és elrabolna. – viccelődött.

-         Jaj, akkor menjünk is. – elé léptem és kinyitottam az ajtót ami előtt Bill állt.

-         Bocs hogy nem az én teraszomra megyünk ki de még mindig vizes a csempe a múltkori esőtől. – mosolygott rám kínosan.

-         Ugyan már. Legalább jobban látom a kocsikat az autópályán. – nevettem fel.

-         Ja. Az a legfontosabb. Csak hogy odakint most kiégett az égő a lámpákból és természetesen senki nem cserélte még ki. – próbálgatta a villany kapcsolót de nem kapcsolt fel.

-         Köhöm..- köszörültem meg a torkom. – Bill! – kapcsoltam fel az áramkör kapcsolót az ajtó jobb oldalán. Bill a baloldalon ált.

-         Ne basz! – csodálkozott arra hogy felkapcsolódott a lámpa, mint kisgyermek karácsonykor a mikulásnak öltözött apukának.

-         De! Valamelyik ötök lekapcsolta véletlenül. Mind egy , így már van fény. – toltam el az üveg ajtót és kiléptem majd leültem a fehér székre a teraszon.

-         Hu, basszus de hideg van már. Nem fázol? – kérdezte.

-         Nem köszi. Csak egy kicsit. De majd az alkohol felmelegít . – nyitottam ki a Jéger tetejét.

-         Juj, tényleg itt az enyém is. El is felejtettem hogy a kezemben van. – kapott a fejéhez majd kinyitotta ő is az üvegét  majd felém tartott az üvegét azt tudatván hogy koccintsak vele.

-         Szívesen. – mosolyogtam rá és oda koccintottam az üvegemet az övéhez.

Amikor mind ketten beleittunk eléggé feltűnően mind kettőnknek jobb kedve lett. Egyre többet ittunk ciginkbe pedig alig szívtunk bele. Kezdtem úgy érezni magam mint aki be fog rúgni. - Hagyjuk már. Ismételgettem magamban. – Ez csak fél liter. Ez nem olyan rohadt sok. Sőt.

Egyszer csak azt vettük észre hogy megint a szobában vagyunk a földön ülünk és körülöttünk sorakoznak az üreg Jéger üvegek.

-         Istenem, - néztem körbe és láttam mennyi üveg van körülöttem. – Nem kellett volna ennyit innom. – álltam fel és dobtam el a félig még teli üvegemet.

-         Jaj, Ria. Engedd el magadat. Ha ennyire félsz hogy bajt csinálsz áthívhatjuk Tomot. Biztosan élvezné a társaságodat.

-         Ezzel meg mire célzol? – kérdeztem értetlenül.

-         Hát mire céloznék? – állt fel Bill és húzott egy nagyot az italból. – Tom egyfolytában rólad beszél. Semmi más csak Ria, Ria, Ria. – sétált el mellettem miközben magam elé meredtem ijedten. Tom rólam beszél? Miért? Csak arra lettem figyelmes hogy Bill a vállamnak jött Én pedig egy kicsit férre rántodtam.- Miért baj? Szóljak neki hogy hadja abba? Tudod mi a vicces? Amikor mondtam neki ma hogy megkinálak este majd egy kis piával fel húzta magát. Nem értem. Ez csak pia. Nem csinálok veled semmit sem .- húzott bele megint egy nagyot az üvegébe de ekkor már kicsit dülöngött is.

Egyszer csak magamhoz tértem. Tom nem azért hazudozott nekem arról hogy Bill csak leakar velem mert neki az lett volna jó hogy ma vele aludjak hanem azért hazudta mert tudta baj lesz ma ha itt leszek. Nem Bill fogja a bajt csinálni hanem Én magam. Kirohantam a szobából mint egy félörült és Tom szobája felé vettem az irányt. Istenem. Már késő bocsánatot kérnem hiszen már szét cseszte a karját. Kopogtam és türelmetlenül vártam hogy végre kinyissa de semmi. Megint kopogtam. Megint semmi. Lerohantam a lépcsőn mert valami fényt láttam a lépcsőtől. A fény az udvarról jött. Hirtelen meghallottam ahogyan valaki beindítja az autót. Tom az. Kirohantam a bejárati ajtón és lerohantam a lépcsőn. Tom éppen tolatott és már a ház előtti betonon ált amikor észrevett. Kiszállt az autóból és odajött hozzám.

-         Te meg mi az észt keresel itt? – kérdezte tőlem miközben arra figyeltem hogy a lehelete látszódik.

-         Én csak azt akartam kérdezni – megakadtam mert azon gondolkodtam mit is akarok kérdezni. Amikor beugrott egy kérdés csúnyán néztem fel rá miközben vacogtam. – Bill azt mondta egyfolytában rólam beszélsz. Miért?

-         Én csak – nézett fel az égre miközben a kezét a bő nadrágjának zsebébe vágta. – azért beszélek rólad mert a fiúkkal már nincs nagyon közös témánk. Te új téma vagy így felhasználjuk a lehetőséget. – magyarázkodott.

-         Beszélhetnétek a kocsikról, a motorokról, a kajákról, hírekről, zenéről. Annyi mindenről. Mért pont Én, Tom mondd meg. Miért?

-         Mert és kész. Tiszta piás vagy. Vacogsz is. Beviszlek aztán visszatolatok. –

-         Egyáltalán hova indultál? – kérdeztem.

-         Én csak az éjjel nappaliba az utca végén egy doboz cigiért de rá ér reggel is. Inkább beviszlek a házba.

-         Nem akarok bemenni. Vagyis be akarok csak nem akarok aludni. – akaratoskodtam.

-         Hát nagyon a piától még nem is tudnál. – kísért a kanapéhoz. – Ülj le.

-         Jó csak cigizni akarok.

-         Majd kikísérlek a teraszomra.

-         Minek? Ott van Billé. – javasoltam.

-         Igen de ha jól sejtem Bill is piás. Szóval nem lenne tanácsos titeket összeengedni.

-         Igazad van. Mindig igazad van. – álltam fel és álltam Tom elé. Rátettem a kezemet Tom mellkasára.

-         Ria! Ria! Te részeg vagy. Nem tudod mit csinálsz. – nevetett miközben megfogta a csuklómat és lekényszerített a kanapéra. –Na figyelj. Itt tudsz maradni amíg betolatok? – kérdezte.

-         Igen. – nevettem.

-         Meglátjuk. Sietek. – Tom elengedte a csuklómat és kisietett.

Istenem! Mi van velem. A pia hatása. Tudtam hogy baj lesz. Rúgtam már be csak éppen nem ennyire. Nem tudom magamat kontrolálni. Ebből még ma baj lesz. Vagyis ha jobban átgondolom így részegen nem is nagyon. Bill messze van tőlem. Tom pedig józan. Amikor egy kis idő elteltével Tom visszajött megragadta a csuklómat és óvatosan magához húzott majd felkísért a lépcsőn.

-         Mi lesz Billel? – kérdeztem.

-         Ohh, Bill kidől valahol aztán reggelig alszik majd nem emlékszik semmire.

-         Hát nagyon más velem sem fog történni. – jelentettem ki.

-         Na jó ezt hagyjuk. Tudsz egyedül aludni vagy alszol velem? – álltunk meg a lépcső tetején.

-         Szeretnél velem aludni ugye, ugye? – nevettem rá miközben a tenyeremet megint a mellkasára tettem.

-         Ria, azért kérdezem mert 15 éves vagy és még gondolom ennyire nem piáltál be. Azért féltelek.

-         Képzeld. Még egy hét is 16 éves leszek. – mosolyogtam, rá.

-         Ez most nem lényeg. Ahogyan a dülöngélésedet nézem el nem tudsz vigyázni magadra. Gyere utánam. Majd alszom a  földön hogy ne legyen férre értő a reggel.

-         Ne! Aludj velem! – árultam el magam a pia hatására.

-         Jó! Ahogyan neked jobb. Kérsz egy pohár vizet nehogy kiszáradj? – kérdezte miközben feltakarta a takarót és leültetett.

-         Nem köszi. – köszöntem meg.

-         Jól van. - nevetett fel egy percre aztán Tom megfordult és levette a pólóját és a gatyáját ami rajta volt majd az ágy alá söpörte és lefeküdt a mellettem lévő üres helyre. Megfordultam hogy vele szembe legyek. – Álmos vagy már? – kérdezte.