A reggel…

Amikor kinyitottam reggel a szememet felültem az ágyon és azon gondolkodtam vajon Apa fent van-e már. Voltakép tök mindegy,a hírt így is úgy is közölnöm kell. Felálltam és kimentem a konyhába. Apa nem volt még fent. Remek! Nekiálltam valami reggelit készíteni neki, mielőtt elmegy a munkába 9 kor. Addig már csak 2 órám van, vele valahogy megbeszélni ezt az ügyet.

-         Szia! Te hogyan kerültél haza? – tántorgott ki Apa álmosan.

-         Hát úgy hogy hazajöttem. – válaszoltam neki miközben elé raktam a reggelit.

-         Huu köszike. – mosolygott a két nagy sajtos omlettre.

-         Nincs mit. Én már ettem. – hazudtam ,mert az idegtől csak kihánytam volna bármilyen kaja is legyen.

-         Na és mi volt a meghallgatáson? – remek, mint mindig egyből bele a közepébe. Ez Apára vall.

-         Hát, az a helyzet hogy remek volt.

-         Valóban? És ki lett az a szerencsés új bandatag? Ismerted? – érdeklődött. Apa nem volt valami nagy IQ bajnok a szituációk elméleti felfogásában.

-         Igen. – válaszoltam két hatalmas nyelés közben.

-         Na és ki volt az? – kérdezgetett miközben az omlettet tömte be a szájába.

-         Én. – hajtottam le a fejem.

Csak arra lettem figyelmes hogy a földön landolt a villa és apa szája teljesen leesett. Látni lehetett mindent ami a szájában volt. Gusztustalan.

-         Te? – próbálta kinyögni az ételtől a szájában.

-         Igen! ÉN. - válaszoltam- Nem is örülsz vagy valami?? – kérdeztem miközben a villát vettem föl a földről és vittem a mosogatóhoz.

-         DE, csak egy kicsit váratlan volt ez nekem. – válaszolta miközben kihúzta magát és jobbra-ballra hajtotta a nyakát.

-         Hát tudod ilyenkor más apukák felállnak és gratulálva átölelik a lányukat. Nem merednek maguk elé a konyha asztalnál. – oktattam ki Apát.

-         Hát ami azt illeti Én gratulálok. Csak tudod aggódom is egyben mert egyik bandataggal sem beszéltem volna hogy tiszta lelkiismerettel visszaküldhesselek holnap a 11:00 órás géppel.

-         Szóval elolvastad az úti levelet amit küldtek. – mosolyogva állapítottam meg.

-         Persze hiszen mindig is tudtam hogy tehetséges vagy és egyszer itt hagysz engem a karrieredért.

-         Jaj Apa nem hagylak el csak elutazom egy időre. – mondtam neki miközben felálltam hogy átöleljem.

-         Tudom! Tudom! Csak Nagyon fogsz hiányozni! – ütögette meg a vállamat.

-         Azt hittem hogy ennél azért nehezebben fogsz elengedni . Hogy majd veszekedni fogsz velem.

-         Tudod drágám. Nem állhatok mindig ott melletted hogy az idegeidre menjek és hogy soha sem engedjelek szabadra.

-         Igen. 15 éve ezt szajkózom neked. Ideje volt már végre meg is érteni. – mosolyogtam rá.

-         Tudom, néha nehezen esnek le a dolgok részemről de csak azt szeretném ha biztonságban lennél bárhol is vagy a világon.

-         Biztonságban leszek Apa! – húztam fel egy kicsit a rövidgatyámat amiben aludtam hogy megmutassam neki azt a sebet amit Tom látott el.

-         Nézd! Ezt a sebet Tom ápolta le nekem! Nagyon gondoskodó egy természete van.

-         Ajánlom is. ! – nyúlt a seb felé hogy megtapintsa.

-         Jesszus Ria, mi okozott neked ekkora sebet?

-         Hát tudod, az első gépet lekéstem mert egy újságíró tömegen kellett átmennem és ezért Tom elvitt oda ahol a délutáni programja volt megbeszélve. A nagymamájáékhoz. A konyhában pedig beleszaladtam egy kiálló szögbe sajnos.

-         Jesszusom!

-         Ne aggódj apa nem fájt és még csak nem is vérzett annyira. - hazudtam neki.

-         Nem, nem az!

-         Hát akkor mi?

-         8 óra van. Öltöznöm kell és sietnem a munkába. Ne aggódj kicsim 4- re itthon leszek és megbeszéljük a dolgokat.

Sétált ki a konyhából egyenesen be a szobájába. Remek! Apunak fontosabb a munka mint hogy az utolsó napját velem töltse. Nem baj, délután már itthon lesz. És az is elég belőlem. Besétáltam a szobámba és felöltöztem valami normális ruhába. Az Én normális ruhám egy csőrfarmerből és egy TH- s pólóból állt amire felvettem egy meleg pulcsit, mert odakint mindössze 10 fok volt. Magyarországon nagyon lehűlt a levegő. Egyik napról a másikra. Biztos jön az ősz.

Amikor Én is ettem valamit felvettem a pénztárcám és a kulcsaim majd elindultam az áruházba ahol múltkor láttam azt a hatalmas bőröndöt amibe vagy egy hónapnyi cucc fér bele.

 Végig sétáltam a sorokon, de már nem volt meg ugyan az a bőrönd. Vagyis meg volt csak rózsaszínben. Utálom a baba rózsaszínt. Nem számit. Beleraktam a bevásárlókocsiba és a pénztár felé vettem az irányt. Amikor kifizettem érkezett egy sms hogy továbbították apámnak a vásárlás költségeiről való üzenetet. Az ilyen nagy bevásárló központokban mindig van olyan rész ahol a pénzt lehet beváltani.

-         Jó napot, 50 ezer forintot szeretnék beváltani német pénzre.

-         Az összeget kérném. – kérte a hölgy.

Egy időbe telt amíg kiszámolta, ellenőrizte hogy a pénz nem hamis. Amikor megkaptam beraktam a pénztárcámba és elindultam haza.

Otthon feldobtam az ágyamra a hatalmas bőröndömet amit most vettem és a gardróbból kivettem egy rövid ujjú ruha sort. Elkezdem válogatni azokat a pólókat amiket a legjobban szeretek és beraktam a  bőröndöm jobb sarkába. A farmereknél is így ment. Amikor a hosszú ujjasokkal is végeztem, leakasztottam 2 vékony és 2 vastagabb pulóvert a fogasról és belehajtottam őket a bőrönd balsarkába. Megfordultam és elkezdtem a fésűket, hajgumikat, körömlakkokat és az ilyen apró dolgokat bepakolni egy hatalmas zsebbe a bőröndben. A fürdőben is összeszedtem a dolgaimat, a törülközőim, a fogkefémet, a fogkrémem, a tusfürdőm, és az ehhez hasonló dolgaimat. Amikor végeztem mindennel megfogtam egy tollat és a papírról amit még a pakolás elején írtam kihúztam a  dolgokat. Csak egy dolog maradt. A telefontöltőm. Azt itthon ne hagyjam.

Már 4 óra volt de a kocsi még mindig nem állt a  ház előtt.

Megmelegítettem az ebédemet meg Apuét is és kiraktam a konyha asztalra. Besétáltam a nappaliba és levágódtam a kanapéra majd bekapcsoltam a tv. Őszintén szólva nem így képzeltem el az utolsó napomat Magyarországon. Egyszer csak nyikorogni kezdett a bejárati ajtó és apa bejött.  Gyorsan felpattantam a kanapéról és kimentem elé.

-         Szia. Itt a levél hogy felvettek a Német iskolába. Ne félj Magyar iskolába fogsz járni. – jelentette ki miközben a levelet nyújtotta fel. Vetettem rá egy pillantást aztán letettem az előszoba polcra.

-         Hát ez nagyon jó hír. – mondtam olyan kedvtelenül.

-         Mi a baj? Valami történt hogy ilyen kedvtelen vagy?

-         Nem , csak tudod arra számítottam így utolsó nap hogy majd együtt leszünk. Vagy legalább is a nap nagy részét együtt töltjük

-         Jaj kicsim , annyira sajnálom hogy ma be kellett mennem de tudod hogy a főnököm szereti ha előre szólunk hogy melyik nap nem megyünk és nem tudtam előre hogy téged fel vesznek.

-         Á nem lényeg. Igazán. Hiszen van még időnk hogy együtt legyünk.

-         Igen. Még előttünk van a délután.

-         Gyere mert kész az ebéd és ki fog hűlni.

 Elindultunk a konyha felé és leült az asztal elé.

-         Tudod, ez hiányozni fog mindig van itthon ebéd amikor hazajövök. – nézett a szememben miközben mondta- Nagyon finom ez a leves és most jól is esik ilyen hidegben.

-         Köszi. – mosolyogtam rá.

Gyakran főztem apára mert Apa csak délután jött haza, reggel pedig örültem ha kimászott az ágyból. Így reggelit is Én készítettem el neki.