Remek -.-„
Felsétáltam a szobámba. Sietve nekidőltem az ajtónak és benyitottam. Odasiettem a gardróbhoz és kivettem a pizsamámat meg a neszesezrjeim. A pizsamám pontosan egy hosszú Tokio Hoteles póló volt és egy fekete pizsama gatya. Kiszáguldottam a szobámból egyenesen a fürdő felé és becsuktam kulccsal magam után az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam és a szennyesbe dobtam a mai ruhámat. Kijöttem a fürdőből és a lépcső felé vettem az irányt amikor Tomba botlottam.
- Szia! – néztem rá meglepődötten.
- Mész lefeküdni? – kérdezte miközben a falnak támaszkodott lesütött szemekkel és az egyik lábát a legfelső lépcsőfokra tette.
- Igen. Te nem mész? – kérdeztem.
- De csak Én is lezuhanyozom előbb , aztán még kimegyek rágyújtok. – magyarázta.
- Értem. Ahogyan gondolod. Na. Jó éjszakát, szép álmokat Tom. – a mutató ujjammal felhajtottam az állát és rámosolyogtam. – valami baj van?? – kérdeztem miközben levettem az ujjam és összehúztam a szemöldököm.
- Nem! Nincsen. – sütötte le megint a fejét.
- Akkor mért sütöd le egyfolytában a tekinteted? – kérdeztem.
- Ria menj aludni jó? Késő van már. – tolt finoman férre miközben a fürdő tett két lépést a fürdő felé és kinyitotta az ajtót.
- Jól van na Tom. Nem tudom mi bajod van de ne rajtam töltsd le. – indultam lefélé a lépcsőn amikor megmarkolta a könyököm. Jesszus, mekkora kezfeje van? Teljesen átérte a könyökömet.
- Ria ne hisztizz. – nézett rá csúnyán. – Nagyon jól tudod mi bajom.
- Igen, tudom. Az hogy Bill gyorsabban futott mint Te és ma vele alszom nem veled. Hát attól mert ideköltöztem hozzátok nem kéne kisajátítanod.
- Ki akar kisa…- itt félbe szakítottam azzal hogy kirántottam a könyökömet és hátat fordítva lesiettem a lépcsőn.
- Jó’cakát! – intettem felfelé, mert tudtam hogy Tom még ott van.
- Kösz!
- Még mindig ott állsz?
- Nem ! Már nem !
- Ja akkor biztosan Billel beszélgetek éppen. – fordultam vissza és néztem fel a lépcsőn gúnyosan.
- Hát ja. – valaki bökte meg a vállamat hátulról.
- Jesszus! – fordultam meg ijedten.
- Ömm csak azóta állok itt amióta Tom elindult felfelé. És tényleg nincs már ott. – mosolygott rám.
- Jeszus, ne haragudj de olyan egyforma a hangotok és totál mérges vagyok rá szóval el akartam küldeni a búsba hogyha még ott állt volna de így már mind egy. – magyarázkodtam.
- Összekaptatok? – kérdezte.
- Csak egy kicsit. Jó hisztis a bátyád. – mosolyogtam rá.
- Az hát. Nem vagy álmos?
- De úgy hogy Én megyek is lefeküdni. Melyik szobában is alszunk?
- Hát az enyémben. Fönt. – mutatott fel.
- Akkor Én minek jöttem le?
- Hát azt már csak Te tudod. – mosolygott rám.
- Istenem. – fogtam a fejem.
- Nos, hát ha befejeztük a bátyám kivesézését és megbeszéltük hogy miért toporgunk ezen a 2 négyzetméteren akkor akár mehetnénk aludni is.
- Ja, persze. – fordultam meg és indultam el felfelé.
Amikor felértem a lépcsőn és előre engedtem Bill hogy mutassa az utat Tom ajtója nyitva volt. Bill kinyitotta a saját ajtaját és tartotta udvariasan hogy bemehessek. Mielőtt bemehettem volna valaki már megint megszorította a könyökömet és hátrarántott. Istenem tiszta kék lesz a könyököm.
- Jó akkor én most ellopom 5 percre. – halottam Tom hangját.
- Mi a frász. Tom éppen…
- Leszarom. Csak 5 perc és piszt. – csitítgatta feldühödött öccsét Tom miközben az orrára csapta az ajtót.
- Tom mi a frász ilyen fontos? – kérdeztem.
- Csak az hogy Én nem akarlak kisajátitani csak éppen szeretném ha ma nem aludnál Billel.
- És ugyan miért ne?
- Úr isten Ria, hát neme esik le? Bill egyszer csak kitalál egy olyat hogy aludjál valakivel mert állítólag party kell – feltartotta a kezét és a középső és a mutató ujjával mutatta gúnyosan az idéző jelet – Ria, nem egyértelmű? – magyarázkodott.
- Lehet hogy neked egyértelmű de nekem csak egy egyszerű együtt alvás. És ha jól hallottam Te is elég szépen beleegyeztél ebbe az egész hülyeségbe. Most már fogadde l hogy vesztettél és húzz aludni.
- Ria csak azért mentem bele hogy megmentselek Tőle.
- Kitől? Billtől? Jaj ne nevetess már.
- Nem vicces és igen tőle. Ria kérlek csak hallgass rám és gondolkozz el egy percig. Nem furcsa ez egy kicsit? – tette össze a két kézfejét és nézett rám kisfiú szemekkel.
- Nem, nem az. Itt az egyetlen gyanús ember csak Te vagy Tom! – nyítottam ki gyorsan az ajtót aztán gyorsan is csaptam be nehogy már megint utána kapjon a könyökömnek. Hirtelen egy hatalmas csattanást hallottam. Mint üveg tört volna ki. Jesszus! Ugye nem ugrott ki vagy tett ehez hasonlót? Azonnal vissza léptem a szoba elé és kinyitottam az ajtót.
- Tom! Jesszus , mi volt ez??- abban a pillanatban megláttam hogy Tom kezéről folyik a vér. – Úr Isten, Tom mit csináltál? Teljesen elment az eszed? Mit tettél? – kérdeztem tőle halálra rémülve.
- Csak bele basztam egyet az üvegszekrénybe. Ennyi. De ne izgasd magad. Szaladj Billhez aludni. – nézett a szilánkokra a földön.
- Tom felejtsd már ez. Ezt azonnal el kell állítani hogy ne vérezz itt el és fel kell pórszívózni a szilánkokat és vegyél fel valami papucsot nehogy belelépj. – emeltem magam felé a kezét hogy jobban szemügyre vehessem nincs-e benne üveg szilánk.
- Ria hagyjad majd eláll. – forgatta a kezét hogy ő is láthassa.
- Tom nem érted hogy ez magától nem áll el. Gyere ki azonnal a fürdőbe és el kell látnunk. – néztem a szemébe.
- Jó. Menjünk de fölösleges előbb utóbb majd eláll.
- Tom gyere! – parancsoltam rá miközben kihajtottam az ajtót hogy kimehessünk. Tom jött utánam.
- Mi a frász történt? – kérdezte Bill aki az ajtójában állt.
- Semmi csak hülye seggfej vagyok. – jelentette ki Tom.
- Hát az. – vágtam hozzá.
Amikor beértünk a fürdőbe Tom nekitámaszkodott a csapnak és nézett miközben az elsősegély dobozban kötöráztam. Kivettem a pólómat a szennyesből és bevizeztem. Letöröltem a vér a karjáról de természetesen még mindig ömlött belőle. Gyorsan az alvadás gátló folyadékot öntöttem egy darab gézre és elkezdtem a finoman elosztani a karján a folyadékot.
- Hogy-hogy nem fáj? – néztem fel rá miközben még mindig törölgettem a karját.
- Fáj csak az jobban leköt hogy figyeljem mit csinálsz. Így nem nyivákolok.
- Na jó, de ha egyfolytában figyelni fogsz akkor előbb utóbb megunsz és majd nyivákolni fogsz.
- Áuuuhhh!- kiáltott fel miközben szíszegve nézte a plafont.
- Nah meg is untál tessék. – mosolyogtam rá.
- Ez nem vicces. Nagyon fáj és ez egy baromság. Nem untam meg csak fáj.
- Persze, persze. – ingattam a fejemet miközben egy hosszú gép csomót kezdtem el a kezére tekerni.
- Ria fejezd már be, nem érted hogy nem untam meg csak fáj?? – kiabált rám.
Hirtelen lefagyott a mosoly az arcomról és haraggá változott. Amint csúnyán néztem rá Tom azonnal felfogta hogy most elvágta magát. Odanyomtam hozzá a gézcsomót aminek a fele már a karján volt és kirohantam a fürdőből.
- Ria nem így akartam! Ne haragudj csak fájt! – kiabálta utánam Tom.
- Nem érdekelsz. – kiabáltam vissza miközben bekopogtam Billhez. Bill egyből kinyitotta az ajtót. Olyan gyorsasággal mintha egész végig az ajtó mögött állt volna.
- Szia! Aludni? – kérdezte Bill miközben nagyra nyitotta az ajtót hogy beengedjen.
- Igen. Ne haragudj csak a bátyád előadta a hisztiét és segíteni próbáltam csak éppen leszarja.
- Ő már csak ilyen. Figyelj csak, melyik oldalon akarsz aludni? Bal vagy jobb. A két alapvető választás. – mosolygott rám.
Megfordultam hogy láthassam az ágyat. Bill szobája egyszerűen gyönyörű volt. Az ágy a szoba közepén ált. Természetesen kétszemélyes volt és mind két oldalán volt egy kis komód amin egy-egy lámpa volt. Az ágyal szembe egy plazma tévé volt a falon és a tévé alatt fesorakoztatva a cipői. A cipő sor végén volt egy ajtó. Gondolom a gardrób. Volt egy hatalmas ablak az ágy jobb oldalán. Az ablak mellett a terasz ajtaja és az ajtó előtt egy hosszú, fehér, átlátszó függöny.
- Szerintem jó lesz a jobb oldal. – javasoltam.
- Király! Mert Én úgyis a baloldalon szeretek aludni. – mosolygott rám miközben elhaladt mellettem és lefeküdt az ágyra. – melyik csatornát szereted? – kérdezte udvariasan miközben a maga mellett lévő helyre mutatott tudatván hogy nyugodtan üljek le.
- Nem tudom. – válaszoltam gyorsan miközben megkerültem az ágyat és leültem mellé. – Talán az Mtv nézem olyan gyakran ha van időm. – fogtam meg egy párnát és magam elé tettem majd keresztbe fontam a karomat.
- No hát ez úgy hangzott mintha minden nap máshova mennél és sosem érnél rá. – nevetett rám.
- Jaj nem dehogy. – nevettem fel. – csak tudod ha hazamegy általában leülök megtanulni a házit aztán főzők vagy apunak segítek a házimunkában.
- Értem Én. – belógatott rám.
- Amúgy mi történt közted és Tom között? – amikor ezt megkérdezte csak meredten tudtam rá nézni. – jaj, mármint az előbbi történtek alapján összevesztetek valamin. Úgy értettem.
- Hu, most nem tudod elképzelni mennyire megnyugodtam. – kaptam a mellkasomhoz és kifújtam a levegőt. – Hát csak annyi hogy szomorú volt amiatt hogy nem győzött aztán meg megpróbált manipulálni azzal a hülyeséggel hogy Te csak le akarsz fektetni ma aztán csá. – forgattam a szememet amikor befejeztem a mondatot.
- Úr Isten! – kapott a fejéhez és csak nevetett.
- Igen kicsit nevetséges volt és amikor rácsaptam az ajtót akkor meg belebaszott egyet az üveg szekrényébe vagy mi az. A hülyéje. Ilyenkor mi baja van?? – kérdeztem tőle választ várva.
- Öm.. Tom nagyon hamar felhúzza magát a dolgokon de vannak dolgok amik nagyon komolyak és azokat viszont csak poénokkal tudja átvészelni vagy hogy egyáltalán nem foglalkozik vele. Vagyis próbál nem foglalkozni vele. De most ne róla beszéljünk. Esküszöm olyanok vagytok mint egy Brazil sorozat. Te is róla meg Ő is rólad beszél.
- Mi?? Én nem csak róla tudok beszélni. Jó mire vagy kíváncsi? – dobtam el a párnát és fordultam felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése