2011. november 27., vasárnap

27.fejezet
Ne tedd ezt velem, kérlek.

Csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Tom megpróbált még egy párszol kicsalogatni a szobából kopogással vagy sütivel és még a reggeli kávé illatát is bepasszírozta valahogy az ajtó résén, de képtelen voltam az után a borzasztóan jó csókja utána a szemébe nézni. 16 leszek 6 nap múlva ő meg 21. Az kereken 6 év különbség. Nem olyan sok, de akkor is különbség. Ki kell vernem a fejemből, mert mindjárt bepisilek. Már vagy fél órája pisilnem kell. Na jó. Bátorságot kell gyűjtenem és kimenni. Felálltam és elindultam az ajtó felé. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Kidugtam a fejemet és lassan kiléptem. Nem ült már senki sem az ajtó előtt. Remek! Eddig jó. A szobámhoz egy kis folyosó vezetett. Aztán a végén jobbra kellett fordulni. Így is tettem, de a szívin fartus jött rám amikor meg láttam Tom bal lábát a falon. A kezei keresztbe voltak fonva maga előtt és gyönyörű szép barna szemével nézett rám.
-         Látom kijöttél végre. – mosolygott rám.
-         Igen. Csak hogy nem hozzád. – mosolyogtam rá gúnyosan miközben megpróbáltam arrébb tolni.
-         De igen hozzám indultál. – jelentette ki.
-         Nem. Wc-re indultam aztán vissza a szobámba. – löktem odébb a vállát. Sikerült végre arrébb tolni és elindulni a wc felé.
-         Nem érdekel, megvárlak! – makacskodott.
-         Ahogy gondolod, de ne hogy azt hidd hogy …Jesszus! Hol van Bill? – vettem észre hogy Billről nem hallottam tegnap óta semmit.
-         Még alszik a kis öcsike.
-         Értem. Pillanat. – csuktam be magam után az ajtót. Mikor végeztem a dolgommal kiléptem az ajtót és beléptem a  fürdőbe hogy kezet mossak. Amikor a törülközőhöz nyúltam Tom elém dugott egy piros törcsit. Én csak értetlenül néztem rá.
-         Azzal az előbb fürdődtem. – mosolygott rám.
-         Jesszu! Kösz. – fogtam meg.
-         Tudod hogy egyszer sor kell hogy kerüljön rá.
-         Mire? – kérdeztem vissza miközben felakasztottam egy üres fogasra a törülközőt.
-         Arra hogy megbeszéljük most akkor mi is van köztünk.
-         Semmi. – fordultam felé.
-         Semmi? – nézett rám értetlenül. – Az előbb csókoltalak meg amit ne mondd hogy nem élveztél és nem lehet igaz hogy semmi.
-         Tom! Én 15 éves vagyok te pedig 21, ha jól tudom. Semmi az ég-világon nem lehet köztünk.
-         De akarod hogy legyen csak erkölcstelenek tartod.
-         Nem! Te nem figyelsz rám? Most mondtam hogy nem akarom.
-         Ria egész nap csak rád figyelek. – fogta meg a fejemet és nézett mélyen a szemembe. – Kérlek csak gondold át és próbáljuk meg. Vagyis ha tényleg így gondolod.. – itt elhallgatott mert félbeszakítottam.
-         Akkor hazamegyek. – jelentettem ki.
-         Micsoda? – nézett rám kidüllesztett szemekkel.
-         Nem tudnák úgy itt maradni hogy tudom megpróbáltam veled összejönni és szakítottunk.
-         Ti meg mit csináltok itt? – lépett be Bill nyúzott fejjel.
-         Jó hogy jösz öreg. – leeresztett a kezét a fejemről majd hirtelen mérges arcot öltött fel magára és megfordult Bill felé.
-         Me? – kérdezte Bill.
-         Hogy a faxomba képzelted hogy egy 15 éves lányt leitatsz hogy megbaszhasd egy éjszakára? Legyen már egy kis józan eszed bazd meg Bill. – kiabált Tom.
-         Tom öreg nyugi van. – kapott a fejéhez Bill. – Reggel van bazd meg, és másnapos vagyok. Ne ordíts!
-         Hogy a rákba ne ordítanék amikor az éppen most beköltözött csajra veted magadat súnyi módón? Nem fekteted le Riát csak a holt testemen át.
-         És mi van ha Én akarok vele lefeküdni? – kérdeztem mire mind két fiú dülledt szemekkel fordult felém. – Na akkor mi van Tom? – sétáltam el előtte.
-         Ria! Én nem tudtam hogy Te le akartál feküdni Billel. Mért nem ezt mondtad? Mekkora egy hülye vagyok. – Amikor befejezte a mondatot hirtelen belecsapott ököllel a falba ami egy kicsit le is potyogott. Majd egyszer csak térdre hullott a földre.
-         Tom! Istenem. - guggoltam le hozzá. Nagyon megijedtem. – Nem akarok lefeküdni vele. Én még egy ideig nem akarok lefeküdni senkivel. Csak húzni akartam az agyadat. Csak próbára akartalak tenni. Sajnálom. Bocsáss meg. – próbáltam a szemébe nézni, de csak elfordította a fejét.
-         Na jó Én megyek. Beszéljétek meg Ti. –lépett ki Bill a fürdőből.
-         Miért, Ria? Miért? – nézett rám Tom. – Ne tedd ezt velem. Miért kínzol?
-         Nem akartam. Én csak… - ültem le elé. – Nem gondoltam hogy ez ilyen hatást vált ki belőled. Tom Én csak egyszerűen nem értem miért zavar ez téged ennyire.
-         Azért zavar mert Én szúrtalak ki magamnak elsőnek a meghallgatáson. Szóltam Billnek hogyha közeledni mer feléd leütöm. És megteszi. És annak ellenére hogy az előbb megcsókoltalak és Ria kérlek ne mondd hogy nem vágy még egy olyan csókra. – nézett mélyen a szemembe. – Nem lényeg, - húzta el a fejét. – Bill ki akart használni.
-         Na ezt fejezd be bazd meg mert ez nem így van. Nem akartam meghúzni. Van eszem. Ne nézz balfasznak. – rohant be a fürdőbe Bill. Tom azonnal felállt amire Én is pattantam és a tenyeremet a mellkasára tettem  hogy vissza tudjam tartani majd minél közelebb húzódtam hozzá és az arcát néztem amin egyértelműen láttam a dühöt és láttam ahogyan ökölbe szorítja a kezét. Tom egyre jobban zihált az idegtől.
-         Na jó Bill most légy szíves menj ki had beszéljem meg Tommal és utána veled is szeretnék beszélni. Kérlek menj ki. – néztem rá.
-         Jó.. – nézett mérgesen Tomra pedig nekem mondta.
Amikor becsapódott az ajtó amit Én csapta be Bill után, Tom leült a kád szélére. Kis gondolkodás után elé álltam és a tenyeremet az arcára fektettem.
-         Tom nyugodj le. – mondtam neki halkan.
-         Ha megcsókolsz lenyugszom. – nézett fel rám.
-         Tom..- húztam le a tekintetem és eresztettem le a kezem. Tom erre csak azzal reagált hogy átölelte a derekamat és a combja felé húzott azt tudatván hogy üljek le rá. Leültem majd ránéztem. – Nem tehetünk ilyeneket. Olyanok vagyunk mint két rossz tinédzser.
-         Ebben mi a baj? – mosolygott rám miközben a másik kezét a nyakamra tette.
-         Talán csak az hogy te már nem vagy tinédzser. Ahogyan Én sem a gondolkodásom miatt.
-         Igen az eléggé felnőttes. – babrálta a hajamat.
-         Gyűlölöm ha a hajamhoz nyúlnak. – néztem rá csúnyán.
-         Ne haragudj. – vette el a kezét a nyújtotta a tenyerét ki mint aki azt akarná mutatni hogy ártatlan.
-         Na szóval. Beszélnünk kell.
-         Igen. – nézett le először aztán a szemét hirtelen felkapta és a száját rágta.
-         Miért vagy ideges? Nem akarsz erről beszélni? – kérdeztem.
-         Attól függ mi a válasz. – válaszolta.
-         Igen. – mondtam.
-         Mi igen? Az igen egy témáról való megállapítás vagy mi? – húzta fel a szemöldökét.
-         De buta vagy. – fogtam meg a tarkóját és húztam magam felé. Megcsókoltam lágyan és gyengéden. Tom azonnal visszacsókolt. Mind két kezével maga felé húzott. Már egyszerűen el is felejtettem mióta csókolózunk de valahogy már nem is érdekelt. Csak azt akartam hogy itt legyünk és velem legyen.
-         Várj! – húzta el a fejét és zihálta.
-         Mi a baj? – kérdeztem.
-         Baj nincs. Csak egy kérdés.
-         Mondd csak. – mosolyogtam rá.
-         Miről akarsz beszélni Billel? – kérdezte.
-         Csak egyszerűen megmondom neki a  véleményemet ,hogy nem tetszik az ahogyan tegnap csőbehúzott és semmit se akarjon tőlem.
-         De Ria.. – húzta szét jobban a lábait. – most akkor Én nem értelek.
-         Nehéz vagyok? – kezdtem felállni.
-         Nem dehogy. – rántott vissza. – Csak vizes volt a kád széle de már mind egy. Így is úgyis vizes lettem.
-         Lemászhatunk a földre is. – javasoltam.
Tom az egyik kezével letolta magát és engem is a kád elé és a kád támlájának támaszkodott. Megfogta a jobb lábamat és a másik oldalára húzta. Én átöleltem a nyakát a kezemmel. Az ölében ültem teljes egészében. És élveztem.
-         Nem így gondoltam de ez lett volna a lényege. – mosolyogtam rá. - Így gyorsabb is volt. – adtam egy puszit a szájára. – Mit is nem értesz rajtam?
-         Ja, igen!  - gondolkodott el egy pillanatra. – Hogy minek fecsérled az öcsémre az idődet, hiszen úgy sem fogja fel mit tett tegnap. – ingatta a fejét.
-         Miért? Te mit tettél volna ha melletted alszom? – kérdeztem tőle miközben elengedtem a nyakát és a mellkasára tettem a két tenyeremet.
-         Hát az jó volt. Meg jó is lenne. – Akkor jutott eszembe hogy Tom mellett keltem ma. – Én egész éjszaka nézném ahogyan alszol és csókolgatnám a szádat. – bizonyítás képpen adott egy puszit a számra.
-         Akkor azért keltél olyan későn. – mosolyogtam rá.
-         Na jó csak akkor néztelek amikor tudtalak. Amikor velem szemben voltál. Ahányszor hozzád értem mindig elfordultál. Utáltam. – rágta a szája szélét és húzta el a tekintetét.
-         Majd megpróbálok nem elfordulni. Jó lesz? – néztem a  szemébe amire ő is odakapta a tekintetét.
-         Majd meglátjuk hogy alakul. – mosolygott rám súnyin.
-         Mire gondolsz? Mit szeretnél? – értetlenkedtem.
-         Hát jó lenne ha mellettem aludnál ma. Vagy aludhatok Én nálad. –javasolta.
-         De az Én ágyam csak egyszemélyes. Vagyis egy és van mellettem egy kis hely. – értetlenkedtem még mindig.
-         Bőven elég az ágy. Akkor nem forgolódsz mellettem és Én nézhetlek. – mosolygott mint a vad alma.
-         Ahogyan akarod. –vontam meg a vállam.
-         Ma még nem ettünk semmit és nem is nagyon ittam kávét. Fáradt leszek. Hamar el fogok aludni.
-         Annál jobb. Legalább hamar elalszunk.
-         Még csak 12:00 van. Már aludni akarsz? –nevetett rám.
-         És ha csak ledőlnénk délután és aztán éjszaka elmennénk egy discoba táncolni? – javasoltam.
-         Jó is lenne. – ölelte át a derekamat Tom.
-         Komolyan kérdeztem. – mondtam.
-         Tényleg? Benne lennél? – csillant fel Tom szeme.
-         Igen.
-         Na jó de még nem vagy felnőtt. Csak 15. Nem fognak beengedni.
-         Valóban. – gondolkodtam el.
-         Nem baj. Akkor csinálunk mást. – csókoltam meg.
Amikor már több mint egy perce csókolóztunk Bill benyitott.
Azonnal abbahagytuk és mind a ketten felé fordultunk ijedt arcot vágva. Én legjobban Tomot féltettem nehogy megint összebalhézzanak nekem és megsérüljenek. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Hiszen már bátran mondhatom hogy Tom a barátom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése