A meghallgatás

Amint a repülőgép leszállt elindult a terminálhoz vezető úton. Amikor kiért meglátott egy táblát ezzel a felírattál: Viktória Balogh. Amint meglátta a táblát odament és megszólította a hölgyet.

-         Jó napot. Én vagyok Viktória Balogh Magyarországról. Rám vár??- kérdezte udvariasan.

A hölgy elmosolyodott és a kezét nyújtotta Riáafelé.

     - Hát ha a Te édesapáddal beszéltem akkor igen rád várok, Sandra vagyok , Sandra Konor . Szia Viktória .- fogtak kezet.

     - Csak Ria . Hova.. hova is kéne most mennünk??- kérdezte Ria zavarodottan.

     - Hát először is tisztázzuk hogy tudsz-e beszélni németül és megkaptad-e a nyomtatványt amit akkor kellett volna kapnod amikor Magyarországon jelentkeztél. - sorolta Sandra.

 Ria erősen gondolkodott. Nem tudta milyen papírról van szó, aztán hírtelen eszébe jutott hogy a amikor pakolt sokféle papírt tömött a bőrönd külső zsebébe. Gyorsan kihúzta a cipzárt és kivette a papírtömegeket. Természetesen köztük volt a papír amit oda is adott Sandrának.

-         Köszönöm. Ez lenne az. Igen. Úgy látom hogy a 202 szobában leszel . - jelentette ki Sandra.

-         Valóban?- vonta fel a szemöldökét Ria.

-         Igen. Te nem olvastad el a papírt ?.- kérdezte számára érthetetlen módon Sandra.

-         Nem.. volt.. időm rá azt hiszem .- Mentegetőzött Ria és közben mindenhova figyelt csak Sandra szemébe nem nézett. Mintha nem is akart volna.

-         Ne aggódj , ilyenkor nagyon én sem olvasok papírokat és ami azt illeti az előző jelentkező sem olvasta el. Pedig fontos. – jelentette ki mosolyogva Sandra.

-         Az előző?? –meresztette a szemeit Ria.

-         Igen. Tudod én több jelentkezőnek is vagyok az idegenvezetője. Így egyszerűbb és praktikusabb is. - magyarázta Sandra miközben Ria csomagjáért nyúlt hogy a taxihoz indulhassanak. Ria csak ment utána.

-         Tudod, még mindig nem válaszoltál arra hogy tud-e németül??- szaporázta a válaszra Riát.

-         Hát.. igen de csak középfokún tudok beszélni, ahogyan angolból is. - válaszolt Sandra kérdésre.

-         Nos hát ez remek! Mert az előző jelentkezőnek nekem kell tolmácsolni, ami a leg gázabb, mert aki nem tud németül az fölöslegesen jelentkezett , hiszen hogy lakna egy házba a fiúkkal és turnézna hogyha egy kukkot sem tud németül??- magyarázott Sandra Riának.

-         Értem. Hát akkor szerencse hogy iskolát váltottam különben nem tudnék németűl.- mosolyodott el.

-         Akkor valóban szerencse. - válaszolt Sandra, miközben beszálltak a már előre odarendelt taxiba. – mert német nyelvtudás nélkül nem lenne sok esélyed. Tudod 150 jelentkező vagy és ezek közül van vagy 30 fiú. Elég helyesek de van egy pár igen fura személy- vonogatta a szemöldökét Sandra miközben a taxisnak oda adta a papírt amin a cím állt ahova menniük kell.

-         Nem pasizni jöttem Sandra. Hanem hogy egy legyek közölök. Hogy bandatag legyek.- magyarázta Sandrának.

-         Igen el szánt vagy kiscsajszi , mit ne mondjak – mosolyodott el Sandra- de most foglalkozzunk azzal hogy mit fogsz játszani amikor behívnak??- kérdezte Sandra.

-         Hát.. úgy gondoltam hogy talán a Monsoon-t játszanám el nekik. – jelentette ki Ria.

-         Jó választás. Nem sokán játsszák. Szerintem értékelni fogják hogy te nem ugyan azt a dalt játszod mint a többi.

-         Miért? Mit játsszanak a többiek? – kérdezte érdeklődve Ria.

-         A többség a Ready, sat, go-t meg a Scream című dalokat.

-         Oh.. ért..- Ria a szót nem tudta befejezni mert a taxi bekanyarodott arra a területre ahol az a tábor hely van ,ahol ő is lakni fog a többi jelentkezővel. Annyi korabeli lány volt ott hogy Ria képtelen volt a szemét levenni a táborról ,még azt sem hallotta meg amit Sandra kérdezett tőle, mert azt a buszt is látta amivel a fiúk utaztak ide.