21. fejezet.

A titkom.

Másodpercről-másodpercre egyre jobban vert a szívem.

-         Gyerünk válaszolj már. Nem lehet olyan nagy titok. – sürgetett Tom.

-         De az. – rágtam a szám szélét.

-         Jaj, már Ria velünk fogsz élni az életed hátra lévő részében, tudnunk kell a titkodat. – tett rá egy lapáttal a sürgetésre Bill.

-         Jó. Elmondom de ha el mertek ítélni Én felmegyek és soha többet nem jövök ki a szobámból.

-         Van hozzá kulcsunk. – hunyt szemet a fenyegetésemre Tom.

Vártam még pár másodpercet hogy bátorságot gyűjthessek aztán kinyögtem nekik.

-         Én.. Én.. cigizem.

A fiúknak akkora lett a szeme egy másodperc alatt hogy kezdtem megijedni. Aztán egyszer csak elkezdtek röhögni.

- TE ..TE…próbált kinyögni egy mondatot Bill két röhögés közötti levegővételnél – Te.. meg ..meg a cigi. – és csak röhögött tovább.

- Ez nem vicces. Tom, Bill Én éppen most mondtam el a legnagyobb titkom és ti kiröhögtök? Hát kösz szépen. Nagyon kedvesek vagytok. – aztán hirtelen felpattantam a székről és felrohantam a szobámba. Becsaptam magam után az ajtót és ráhúztam a kulcsot.

Telt múlt az idő és én csak ültem az ágyon. Vártam valamire. Csak azt tudnám mire. Kivettem a válltáskámból az Alkonyat című könyvemet és elkezdtem lapozgatni amikor valaki kopogott. Felálltam és odaléptem az ajtó elé. Farzsebre tettem a kezemet és a számszélét rágva megkérdeztem:

-         Ki az?

-         KI az? Ki az? Hányan vagyunk itthon? Én vagyok az Bill.

-         Meg Én Tom.

-         Én, most nem érek rá. – hazudtam.

-         Nézd Ria, csak engedj be és beszéljük meg. – javasolta Tom

-         Nem! Nincs mit ezen beszélni. Kiröhögtetek. Most pedig átöltöznék ha nem baj. – hazudtam megint.

-         És?miközben beszélünk itt az ajtó elött addig öltözz csak, Had legyen egy jó napunk. Már feltalálták a kulcslyukat is. – nevettek fel- Georg és Gustav ma nem jön haza. 3 –an leszünk itthon. – tudatta velem az információt az ajtón keresztül Bill.

-         Jó majd lemegyek. És nagyon vicces. – jelentettem ki.

-         Siess mert kaját csinálunk . Vacsorázunk. – próbált kicsalogatni Tom.

-         Most ettem.

-         Jó de ez most vacsora. – mondta Bill.

-         Jó lemegyek. Csak adjatok 5 percet.

-         Adunk, csak legalább a kulcslyuk elé állj. – nevetett fel Bill.

Benyitottam a gardróbba és kivettem a barna gatyámat mega  fekete pólómat hogy Tom és Bill lássa nem csak hazudtam hogy elküldjem őket. Habár félig meddig igaz is volt. Amikor kinyitottam az ajtót és lesétáltam Bill és Tom már az asztalnál nyüzsgött.

-         Segíthetek?- kérdeztem.

A két fiú úgy megijedt tőlem hogy Tom el is dobta a kanalat a kezéből. A kanál egyenesen a lábamnál landolt. Felvettem és átnyújtottam Billnek.

- Tessék. Itt a kanalad. Szerintem mosd meg mielőtt eszel vele. – javasoltam.

- Jó majd megmossuk. Ülj le az asztalhoz mert ki fog hűlni a kajád. Miután végeztünk a kajálással kimenthetnénk csillagokat nézni vagy csak egyszerűen beszélgetni. – javasolta Bill.

- Jó. Miről akartatok beszélni? – kérdeztem miközben leültem a helyemre és megfogtam a kanalat hogy elkezdhessem enni a levesemet.

- Hát hogy minket nem zavar az hogy Te cigizel. Mi is cigizünk ez nem ciki. – jelentette ki Tom.

- Tom te hülye vagy? Azt hiszed azért nem akartam elmondani mert szerintem ciki? Hát akkor elmondom neked hogy nem. Azért nem akartam elmondani mert ez az Én kis titkom volt és már hozzá szoktam hogy senki sem tudja.

- Jól van. Értem Én. – mentegetőzött Tom.

- Na mi a z Bill? Most nem vagy a szavak embere? Nem akarsz semmit sem hozzá szólni? – gúnyolódtam miközben a szemet összehúztam egy kicsit hogy lássa komolyan kérdezem amit kérdeztem.

- Nem akarok semmit sem hozzá kötni. Nézd Ria,nekem eszembe sem jutott hogy ha rám bízol egy titkot elítéljelek vagy hozzá vágjam a fejedhez. Most úgy beszélsz mint ha nekem meg Tomnak nem lennének titkaink. Mindenkinek vannak és ami azt illeti a Te tikod itt nem is lett volna titok, mert egyszer úgyis lebuktál volna vagy csak egyszerűen nem bírtad volna és rágyújtottál volna előttünk. Ami nem baj. Érezd magadat végre otthon. Mert te már a bandánk tagja vagy és szeretnénk ha úgy is éreznéd magadat. – mondta Bill.

- Köszi, de tudod nekem ez nem megy olyan egyszerűen. Nekem ehez idő kell. Engem 6 hónapos korom óta az apukám nevelt és most otthagytam otthon egyedül hogy a karrieremet építhessem. – magyaráztam a fiúknak. – Nekem ez nehéz. Nagyon nehéz. És ráadás képen ma még rá sem gyújtottam.

- Hát akkor gyere! Én amúgy is rá akartam már! – hívott ki Tom.

- Majd ha fagy! – tettem le a kanalat és álltam fel hogy megint a szobámba dekkoljak.

 - Jaj, most meg mit mondtunk? – kérdezte Bill.

- Ti még sosem laktatok lánnyal? – fordultam vissza.

- Nem. – hajtották el a fejüket.

- Ebben az esetben elnézem. Kb. csak hozzám vágtátok hogy azért mert veletek lakok mindent tudnotok kell rólam és hogy gáz hogy nem vagyok sikítozó rajongó és nem ugrálok  nyakatokba mert veletek lakom. – magyaráztam el.

- Lányokkal ilyen nehéz lenne lakni? – vonta fel a kezét Tom kérdően.

- Nem, de majd segítek! – mosolyodtam rá. – Na jösz ki vagy sem? – nevettem rá.

Megyek hát! – mosolyodott rám.

(Herczegh Viktória: Ajándék tőlem neked: Szentkirályi Zsófi, Boldog Szülinapot :D)