23.fejezet.

Istenem, mi lesz még itt?

A ház nagyon nagy volt, szóval leültem a lépcsőre és csak a stoppert bámultam egy ideig aztán egyszer csak meghallottam ahogyan a két fiú kiabálva és zihálva kapkod az ajtó felé. Azonnal felkaptama  fejemet.

Bill hirtelen rácsapott a csengőre majd felkiáltott.

-         Na ennyi vagy bátyuskám, Én nyertem Én Én Én és ÉN. – kiabálta miközben egy sajátos örömtáncot járt.

Tom elég mérgesen legyintett egyet és elindult fölfele a lépcsőn.

-         Tom.. sajnálom hogy nem nyertél. Azért ügyes voltál. – próbáltam vigasztalni.

-         Hagyjuk már. Nem is láttad. Nem is érdekelt.

-         Mi az hogy nem érdekelt? Szerinted itt állnék ha nem érdekelt volna?

-         Leszarom. Jó’cakát a Billecskéddel. – csapta be maga után az ajtót amire még a hajam is meglibbent.

-         Na, mit csináljunk az éjszaka. – lépett hirtelen elém Bill miközben hatalmas vígyor ült az arcán.

Elég csúnyán néztem hirtelen Billre amit tudom hogy később nagyon meg fogok bánni, de hirtelen nem érdekelt. Kifújtam a levegőt ami fehér foltot hagyott maga után a levegőben és hozzá nyomtam Bill mellkasához majd lerohantam a lépcsőn és elindultam a ház hátulsó része felé. Bill nem értett ebből semmit sem.

-         Most mit mondtam?? – kiabálta utánam amire vissza is fordultam.

-         Minek egy olyan házra csengő ami a semmi közepén áll? – kiabáltam neki valami hülyeséget ami abban a pillanatban jutott eszembe.

-         Most a csengő a bajod? – nézett rám elég érthetetlenül.

-         Áh!! – legyintettem egyet Bill felé és elindultam előre. Csak azt nem tudom hova.

Pár lépés után megláttam egy lejárót. A pine volt az. Lekocogtam a lépcsőn és vettem elkezdtem tapogatózni a falon a lámpa kapcsoló után. Egyszer csak fény lett.

-         Ezt kerested? – szólalt meg mellettem Tom.

-         Jesszus Tom!- kiáltottam fel. – Te mi az ördögöt keresel itt?

-         Hát ezt Én is megkérdezhetném Tőled. – válaszolta.

-         Te hogyan jutottál le ide a házból?

-         Végig rohantam a  nappali, ki az udvarra, át a kerítésen és le ide. - sorolta miközben leült a háta mögött lévő székre.

-         Hűű. – ennyit tudtam csak hozzá fűzni.

-         Most mit állsz ott mint egy darab deszka? Ülj le vagy menj föl és aludjatok Billel. – Nézett fel rám a székről. – Én..Én.. Ne haragudj csak ideges lettem.

-         Mitől? – kérdeztem miközben közelebb léptem felé.

-         Semmitől csak.. egyszerűen hogy győzhetett? – kérdezte magától.

-         Tom most ezen nehogy már felhúzd magadat. Ő győzött, ki tudja hogyan . – nyugtatgattam miközben leguggoltam mellé a székhez.

-         Ja. Te könnyen beszélsz. Van aki mellett aludhatsz. – vágta hozzám.

-         Hát ha ez a baj akkor alszom veled holnap. – javasoltam.

-         Nem, nem ez a baj. Vagyis aludhatsz velem holnap. – csillant fel a szeme, és mosolygott is rám. Nem értem. Mi ezen az akkora jutalom.

-         Nem értem.

-         Mit? – kérdezte Tom.

-         Mi azon a jutalom hogy velem alszotok?

-         Semmi. Csak szeretnénk...

-         Ne is folytasd . – pattantam el mellőle és szakítottam félbe. – Én ugyan nem csinálom azt veletek.

-         Mit? – kérdezte értetlenül.

-         Hát azt.

-         De mi a francot?- ismételte meg az előző kérdését. – Ja! Hogy azt! – hirtelen megértette azt amit próbálok magyarázni. – Hát nem is akartunk lefektetni.

-         Akkor mi ebben az olyan rohadt nagy jutalom? – emeltem fel a hangomat.

-         Semmi különös. – mosolygott rám Tom.

-         Most.. most meg mit mosolyogsz? – mosolyogtam vissza rá mert szinte ellenállhatatlan volt a mosolya.

-         Semmin, csak cuki vagy amikor idegeskedsz és nem érted a dolgok lényegét. – magyarázta.

-         Na és ebben mi a lényeg? – néztem a szemébe miközben a hajamat lökdöstem a szememből.

-         Egy házban fogunk lakni egy lánnyal. Soha nem laktunk még egy házban egy lánnyal. Más lesz a környezet is. Olyan feldobott.

-         Értem. – egyáltalán nem értettem.

-         Tudod Te egy olyan lánynak tűnsz aki elég visszafogott, de minden ilyen lány mögött rejtőzik egy izgalmas, vad, rossz csaj is aki bármit bevállal csak hogy feldobja a hangulatát.

-         Ti még nem ismertek. És szerintem engem nem lehet kiismerni. Lehetetlen. – az utolsó szót már csak súgtam neki.

-         Lehet igen. Lehet nem. – állapította meg mosolyogva.

-         Én most felmegyek. Még le akarok fürödni.

-         Jó szórakozást Billel.  – hirtelen megváltozott a jókedve komor hangulattá.

-         Tom ígérem hogy holnap veled alszom.

-         Ja, persze, persze. Menj már. – küldött el.

-         Jó hát ha nem akarsz látni akkor jó éjszakát.

-         Te megbuggyantál. – válaszolta.

-         Köszönöm, jól fogok aludni. –válaszoltam emlékeztetés ként hogy jó éjszakát kívántam. Gyorsan kihúztam az ajtón mielőtt mondhatott volna bármit is.

-         Ria!- kiáltotta utánam, de persze vissza már nem megyek. – Bassza meg! – hallottam egy csattanás mellett. Valami üveg lehetett.

Amikor felértem a lépcsőn és benyitottam az ajtón levettem a  cipőmet és beraktam a  sarokba. Amint beléptem a konyhába Bill éppen szembe jött velem.

-         Uhh – szaladtunk egymásba – Ne haragudj, nem tudtam hogy bejöttél. – mentegetőzött. - Te mit csináltál odakint? – kérdezte gyanakvóan.

-         Tommal beszéltem.

-         Ja. Akkor mégis csak mellett alszol mi? – vágott fancsali képet.

-         Nem! Én ma melletted alszom. Persze ha nem szeretnéd akkor nem kötelező.

-         De hülye vagy. Hova képzelsz? Nem vagyok fél örült. – válaszolta.

-         Akkor jó. Nyugodt vagyok.

-         Na mehetünk akkor aludni? – kérdezte.

-         Hát Én még lefürdők.

-         Ja! Jó! Persze! Menj csak.

-         Ígérem sietek. – mosolyogtam rá.

-         Remélem.