Majd…

Teljesen nyugodt volt ahoz képest hogy Szombat reggel egy olyan hírt kell közölni az apjával ami szinte, csak arról szól hogy az egyetlen embert aki az életében volt itt hagyja magára. Ria anyja itt hagyta őket amikor Ria 6 hónapos volt. Azóta Riát az apja neveli. Így hát Ria kisétált leült az apja mellé a kanapéra és megpróbálta a témát felvetni valahogyan. Elindította a beszélgetést egy aprócska beszólással:

-         Hé apa!Látom éppen a Németek küzdenek a Spanyolok ellen. Mit szólnál ha meglátogatnám a Német utcákat?? -kérdezdte egy erőltetett mosollyal.

-         -Tessék? És ezek nem Németek hanem franciák- kérdezte vissza egy közben lefelé görbített értetlen arccal.

-         Ömmmm..hát tudod van ez a banda –nyomta a kezébe közbe a szórólapot-  ők a kedvenc bandám ,ezen a pólón is ők vannak.

-         És ez most…ezzel mit akarsz??- dobta el a lapot és egy nagyot húzott az alkoholmentes sörén amit Ria azonnal ki is vett a  kezéből.

-         Mi az hogy mit akarok??- csattant fel- Csak olvasd el azt akarom aztán egyezz bele, írj egy kurva lapot arról hogy kimehetek aztán had húzzak ki ebből a rohadt pórfészek országból. - kiabált az apjára vörös fejjel.

Az apja csak nézett Riára. Ria nem akarta ,nem akart fájdalmat okozni az egyetlen személynek aki az első és utolsó akire számíthat az életében,de az az álma hogy kijusson Németországba és méghozzá a fiúkkal lakjon egy házban egyszerűen az sem tartotta vissza attól hogy fájdalmat okozzon még ha ez neki is fáj.

-         Riá? Te ..Te.. el..el..el akarsz menni innen??- kérd Riától majdnem sírva.

-         Igen apa, mert ha figyelnél rám akkor látnád hogy nem érezem magamat jól és nem is fogom jól érezni magam ebben a szaros országban. Már 2 éve gondolkodok azon hogy mi lenne ha kiköltöznék,el innen jó messzire- dobta le magát a kanapéra ahonnan fel csattant-de sosem mertem tőled megkérdezni, hiszen az apám vagy nem engednéd.

-         De Ria!- kiabált rá az apja- A kutyát sem ismered ott kint és egyébként is 15 éves vagy most kezdted a tanulást, mégis honnan lenne munkád és ami a legfontosabb gyámod és pénzed?? –  ordított Riára!

-         Hát onnan hogy ez a banda megfizeti azt hogy a bandájukban gitározok és fellépek velük. Megfizetik, és nem is kis pénzel. Apa ők világ sztárok.

-         Ez még nem azt jelenti hogy jó gondviselőid lennének, attól mert ott laksz náluk. Ezek huszonévesek  akik csak azon gondolkoznak melyik csajt dughatnak meg. Csak levegőnek néznének, semmi másnak- emelte fel egyre jobban a hangját-

Gondolkozz már, Ria!

-         Jesszus apa, ez szánalmas, Te egyszerűen csak egyfolytában óvni akarsz mindentől, szokj már le erről!- kiabált vissza.

-          Nem kívánok erről tovább vitatkozni!- jelentette ki.

-         De igen is kívánsz !- pattant fel Ria és nyomta az orra alá a szórólapot – Jaj apa, csak had menjek el a meghallgatásra és utána…majd.. eldöntjük. Addig úgyis fölöslegesen veszekszünk amíg az sem biztos hogy felvesznek.

-         Jó. Majd meglátjuk.- egyezett bele végül Ria apja.

-         Na remek, akkor ezt megbeszéltük, de ezek után jön a neheze- ült le megint Ria nyugodtan a kanapéra ahonnan már másodszor pattant fel-  először is kellene pénz a repülő vagy busz útra és ami azt illeti azután is és kéne az útlevelem meg az nyilatkozatod hogy kiengedsz egyedül.

-         Jó majd.. majd holnap megírom a csekkeket meg a nyilatkozatot. Az útleveled meg.. a franc tudja hol van, majd megkeresem.

-         Oké. Én meg elmegyek addig veszek valamit az útra mert 3 nap múlva megyek ki.

-         Kedden??Ria nem, iskola időben??

-         Mért mit gondoltál?? Hogy a nyári szünetben lesz vagy mi??- kérdezte Ria cinikusan.

-         Hát nem tudom de azt nem hogy 3 nap múlva…- jelentette ki miközben maga elé meredt.

-         3 nap? Ria elment az eszed? Nem engedhetlek el 3 nap múlva. Mi lesz a sulival és egyáltalán minden mással. – tiltakozott Apa Szokása szerint.

-         Apa ,légy szíves. Külföldön biztosítják a szállásom és az iskolát is. Mindent biztosítanak csak gitározzak nekik.

-         Még alszom rá egyet Ria! Nem tudom. – válaszolt.

-         Nem! Nincs mit ezen aludni! Fogadd el hogy a lányod 15 éves és eldöntötte hogy jelentkezik egy bandába gitárosnak . Ennyi .- vágta hozzá apjához a kész tényeket Ria.

-         Ria anyád után ne hagy el engem Te is . – ált fel Ria apja a kanapéról.

-         Apa én nem hagylak el. Egyszerűen csak a jövőmön szeretnék alakítani. És ami azt illeti anya ha jól tudom örökre hagyott el Én viszont haza fogok jönni meglátgatni. El megyek és kész .- jelentette ki Ria .

-         Jó menj csak , gyerünk, tedd tökre az életed. Menj egy olyan országba ahol senkit sem ismersz és még a nyelvet is csak középfokúan beszéled. – sorolta fel a lehetőségeket Ria apja.

-         Nem fogom elrontani az életem hanem inkább javítok rajta, mert tudod nincs kedvem 20 éves koromig itthon ülni és azt nézni ahogy minden nap elmész a munkába reggel és délután hazajössz a járőr kocsiddal aztán leülsz és valami szart nézel a tv-ben. Apa Én nem Te vagyok! Én gondoskodom a jövőmről. Fogd fel hogy elmegyek és kész! Csak had próbáljam meg, kérlek. Ha nem jön össze Én most itt esküszöm hogy hazajövök. Ígérgetett Ria az apjának.

-         Jó legyen, de ha nem jönne össze és hazajössz akkor soha többet nem mehetsz ki külföldre. – próbált kompromiszuot kötni Ria apja.

-         Apa ezt nem ígérhetem meg ! Ha elrontom újra és újra meg kell próbálnom még nem jön össze, még nem tudom megállni a lábamon.

-         Ria ebbe nem egyezhetek bele. Nem mész sehova és kész!

-         De megyek és menni is fogok a jövőben is ! Fogadd el hogy Én nem Te vagyok! Nehogy azt hidd hogy nem fogok megpróbálni elszökni ha nem engedsz el. – tette keresztbe Ria a kezét és várt az egyértelmű válaszra. Ria apja nagyon csúnyán nézett lányára.  De végül nyelt egyet és ezt mondta

-         Jó hát ha ezt akarod tedd csak tönkre az életed!- dühösen kisétált a szobából és leült a konyhába egy doboz sörrel.

-         Jó hát Én elmegyek vásárolni mert kell egy két dolgot vennem.