26.fejezet

Mit tettem?

Egyszer csak arra ébredtem hogy a hátamat süti a nap. Nem akartam kinyitnia szememet. De meg kellet tennem mert különben nem jövök rá arra mért nem emlékszem semmire és mért fáj ennyire a fejem. Istenem. Mennyire mentem messzire tegnap? Furcsa de olyan érzésem volt mintha nem lenne rajtam ruha. Kinyitottam a szemem és arra lettem figyelmes hogy tényleg nincs rajtam ruha. Csak egy melltartó és egy francia bugyi amit tegnap reggel vettem fel. Ez a szoba nem az enyém. Másé. Ez a szoba az egyik fiúé. Hirtelen mellkasomhoz fogtam a takarót és felültem majd jobb oldalra fordultam. Tom volt mellettem. Tátott szájjal aludtam. A kezei a feje mögött voltak. Gyönyörű felsőteste izzómtól duzzadva ki volt takarva. Nem volt szívem felkelteni. Égetett a kíváncsiság miért vagyok majdnem pucér és miért vagyok az ágyában, de csak lelöktem magamról a takarót és felültem. A ruhám után kaptam ami a földön hevert de amint megfogtam valami nedveset éreztem. Megfordítottam. Hányás volt. Lehánytam volna? Mind egy. Ki kell innen jutnom. Felpattantam és az ajtó felé igyekeztem.  Átrohantam a szobámba és felkaptam az első pólót és rövidnadrágot ami a kezembe akadt majd a törülközőmet kivettem a szekrényből, magamra tekertem és elindultam a fürdő felé. A folyosón rápillantottam az órára. Reggel 10:40 mutatott. Remek! A fiúk kizárt hogy ilyenkor felkeljenek. Hiszen ők fiúk. Örülök ha délután 2 kor felkelnek. Amikor beértem a  fürdőbe betettem a  mosógépbe a tegnapi ruhámat amit még mindig nem tudom hogy került le rólam és beindítottam a mosást. Ledobtam magamról a törülközőt és megnyitottam a zuhanyt.

Amint lezuhanyoztam felvettem a pólómat meg a rövid nadrágom. Kiterítettem a  törülközőmet hogy hamarabb száradjon meg és visszamentem Tom szobájába hogy felkeltsem. A fejem még mindig nagyon sajogott. Amint benyitottam megláttam hogy Tom más hasra fordúlva aludt. Odaültem mellé az ágyra és óvatosan hozzányúltam a hátához.

-         Tom! Tom! – óvatosan simogattam. – Kérlek kelj fel! Hasadra süt a nap!

-         Mi..Mi..Mi az?? – törölgette az arcát amely kissé borostás volt.

-         Mondd csak hogyan került le rólam a ruha tegnap és mi történt?? Nem emlékszem semmire.

-         Hát ez hosszú történet Ria. – jelentette ki.

-         Kérlek próbáld meg összefoglalni. – kérleltem.

-         Jó. – ült fel és a falnak támaszkodott. – Dióhéjban annyi hogy tegnap ugye az volt megbeszélve hogy Billecskével alszol. De Bill leitatott. Ne mondd hogy nem volt igazam. Nem tudom hogyan és miért de valahogyan észhez tértél és lejöttél hozzám egy olyan kérdéssel hogy Bill azt mondta neked hogy rólad beszélek és mért beszélek rólad?  Az a lényeg hogy amikor feljöttünk azért hogy lefektesselek aludni – emelte ki az utolsó szót. – akkor sajnos olyan állapotban voltál hogy jobbnak láttuk hogyha együtt alszunk hogy vigyázzak rád. Az éjszaka közepén felébredtél és lehánytad magadat. Viccből azt javasoltam vedd le a ruhádat de Te csak letoltad a nadrágodat meg a pólódat és visszafeküdtél aludni.

-         Jeszus!- kaptam a kezemet a számhoz és ijedt tekintettel figyeltem Tomra.

-         ugyan Ria! Csak becsíptetek Billel. Nem nagy gond.  Láttam már melltartóban nőt azért. – nevetett rám. - Ez sértő! – nevetett rám.

-         Nem érted? Nem emlékszem semmire. Azt sem tudom mit csináltam Billel a szobában. – pattantam fel és rohantam volna ki de Tom megmarkolta a kezemet és visszarántott.

-         Semmit. Akkor még nem voltál olyan állapotban. Ne félj! Nem történt semmi rossz. – simogatta meg az arcomat. Elég érdekesen tekeredtem ki mert a lábam előrefelé nézett de a derekammal teljes egészében szemben álltam  az éppen falnak támaszkodó Tommal.

-         Szerintem meg nem az a lényeg hogy mit csináltam és mit nem hanem az hogy kivel és miért. – fordultam el tőle.

-         Mi az hogy kivel és miért? – érdeklődött.

-         Nem lényeg. Kérsz valamit enni? – kérdeztem tőle.

-         Ria! Máskor is lesz olyan hogy eljösz velünk bulizni és berúgsz. Nem nagydolog. 16 éves leszel. Ez normális. Én ilyenkor már minden csajjal összeszűrtem a levet.

-         Nem érdekel! Én nem vagyok ilyen. Egyáltalán minek ittam piát? Fölösleges volt. – pattantam fel és az ajtó felé vettem az irányt. A kilincs fél nyúltam és már húztam volna magam felé amikor egy hatalmas kéz visszatolta az ajtót. Tom megragadta a vállamat és megfordított. Velem szemben állt, még mindi az ajtót támasztva.

-         Ria! Szóltam hogy Bill nekem gyanús. Tetszel neki valószínűleg. Elég idősek vagyunk ahoz hogy felismerjük kinek tetszünk és kinek nem. Billnek tetszel és az a helyzet hogy nekem is. – ebben a pillanatban már a számon éreztem forró ajkát. Olyan lágyan csókolt meg mintha attól félne hogy a szája felsérti az enyémet. Levette a kezét az ajtóról és a derekamra rakta. Egyre erősebben húzott magához csók közben. Egyszerűen mámorító volt de nem tehetem semmit. Tudom hogy magamhoz kell térnem és el kell löknöm mielőtt baj lesz. Nem hiszem el hogy mindig nekem kell kimaradnom a  jóból. De muszáj. Megpróbáltam a mellkasához feszíteni a kezemet és ellökni de ő csak egy egyszerű csuklófogással le is rántotta és az ujjaimba fonta az ujjait.

-         Ne küzdj. – suttogta amikor ajkait elvette az enyémtől. –Akard! – mondta.

-         Nem! Nem akarom! Teljesen hülye vagy? – kiabáltam rá.

-         Nem Én azt hittem Te is erre gondolsz. – magyarázkodott.

-         Nem érdekelsz! – rántottam meg a kilincset és rohantam a  szobámba amit kulcsra is zártam. Pár másodperc után egyértelmű dörömbölést halottam az ajtó felől.

-         Ria! Nyisd már ki! Ne mondd hogy nem akartad. Tudom hogy akartad.

-         Jaj! Honnan a vér eres rákos francból veszed ezt? – kiabáltam ki.

-         Éreztem. – mondta halkabban.

-         Én is éreztem valamit csak éppen nem azt amit Te. Egy tanács. Borotválkozz meg utána csókolgass!

-         Szóval mégis azt akarod hogy megcsókoljalak.

-         Nem ezt mondtam. – kiabáltam ki.

-         De-de. Nem érdekel ha kell itt várok estig. Ha kell itt alszom. Ha kell itt öregszem meg. Egyszer ki kell jönnöd és akkor majd meglátjuk ki mit érez csók közben.

Abban a pillatban hallottam egy nagy puffanást. Valószínűleg Tom leült az ajtóm elé.