Majd reggel…

-         Most mit csináljunk?- kérdezte tőlem Tom miközben még egy száll cigire gyújtott rá.

-         Hát ha vissza tudnál hozni este 22:00-ra akkor az jó lenne.

-         Nem ! Úgy értem most hova menjünk??

-         Hát a hozzátok. Vagy sétálhatok a városban is.

-         Te teljesen hülye vagy. Sétálni? Te? Egyedül? Istenem mennyi baj lesz még veled.

-         Kösz. – hajtottam le a fejemet a szégyentől hogy csak a  gondot okozom nekik.

-         Jaj nem úgy értettem Ria. Szállj be a kocsiba és hívd fel apádat. Mondd meg hogy hajnali …- akadt meg.

-         2- re ér oda a gép.

-         Akkor hajlani 2 menjen ki a reptérre és várjon.

-         Fölösleges mert apa dolgozik . Nem rendelem ki oda főleg hogy nekem a holnapot vele kéne töltenem és nem a reptéren. Egyedül is hazatalálok onnan.

-         Jó hát ha ennyire önfejű vagy nem fogok veszekedni. Na szállj be mert megyünk hozzánk. – mosolyodtam el arra a szóra hogy „megyünk hozzánk” . Eltapostam azt a száll cigit amit eldobott és kinyitottam a  hátsó kocsiajtót hogy betehessem a csomagomat majd beszálltam a jobb oldalra.

-         Mondd csak melyikünk a legszínpatikusabb neked közölünk?- kérdezte tőlem miközben bekötötte az övét.

-         Hát ez a vélemény még nem alakult ki bennem mert nem nagyon ismerlek még titeket , alig vagyok itt 12 órája de máris a baj van velem . De majd szólok ha kialakult bennem a színpátia vélemény, jó?- kérdeztem tőle.

-         Remélem is. – válaszolta a kérdésemre.

Amikor kiszálltam a kocsiból a ház előtt mindenki a teraszon ült.

A két nagyszülő és a három fiú. Megvártam Tomot amíg azt megmutatja merre kell menni.

- Mire vársz? Menj!- mondta.

- Tudod, Tom amikor azt kértem vidd ki Riát a reptérre nem arra gondoltam hogy vidd ki hogy nézze meg aztán hozd vissza. Arra gondoltam rakd fel a gépre és épségben küld haza. - mondta Bill Tomnak dühösen.

- Huuu ha nem mondod hülyén halok meg. – dobta le a teraszon lévő kerti asztalra a kocsi kulcsot. – Lekéstük a gépet a hülye újságírók miatt.

- És akkor most mi lesz?- érdeklődött Bill.

- Visszaviszem 22:00 re a reptérre.

Amíg Bill és Tom tanácskoztam odamentem Gustav mellé és Odaadtam a szemüvegét.

-         Köszönöm szépen hogy kölcsön adtad a szemüvegedet, de a reptéren már nem volt rá szűkség. – mosolyogtam rá.

-         Igazán nincs mit. Máskor is. – elvette a szemüveget és felvette a fejére.

-         Szia szépségem ! – ált fel a székről Bill és Tom nagymamája – Te vagy az új banda tag akit a srácok kerestek?

-         Igen! Jó napot asszonyom. – nyújtottam a kezemet hogy kezet foghassak az idős asszonnyal.

-         Nagyion örülök szépségem. – jelentette ki mosolyogva a nagymama. – Hívj csak Helen-nek és kérlek tegezzük egymást.

-         Szíves örömest, Helen. – bizonyítottam be hogy menni fog a kérdés.

-         Ül csak le szépségem. – tessékelt az üres székre Tom mellé aki már az elején ledobta magát.

-         Köszönöm. – nyúltam a  szoknyám alá hogy ne gyűrődjön fel amikor leülök.

-         Én bemegyek egy kis teáért mert már készen kell lennie. – jelentette ki Helen.

Amikor a Helen bement a szúnyoghálós ajtó behajtódott mögötte.

Egy ideig csönd volt aztán Bill megtörte a csendet.

-         Mondd csak Ria- szólított meg Bill- neked milyen színű szemed van? Már a meghallgatás óra próbálok rájönni.

-         Zöld, de attól függ hogy süt-e a nap vagy sem. Ha süt akkor kékes zöld, ha pedig nem akkor simán csak zöld. – magyaráztam el a szemem fura színét.

-         Te nem csak viselkedésben vagy fura hanem megjelenésben is. – állapította meg Tom.

-         Tudom. Már sokan mondták hogy fura ahogy a szem színe változik.

-         Tudod amikor benyitottál az ajtón hogy megmutasd mit tudsz, már akkor felkeltetted magadra a figyelmet. – jelentette ki Bill.

-         Miért?- érdeklődtem.

-         Mert ahogyan bejöttél azzal az aranyos kisugárzásoddal, a szép kis virágos ruháddal és az eszméletlenül szép hosszú hajaddal…- magyarázta Bill.

-         Ja, annál csak a hangja volt angyalibb.- vágott bele Tom.

-         Szerintem ha tovább soroljátok szegénycsaj ennél is vörösebb lesz. – adta tudatomra burkoltan Georg hogy teljesen vörös vagyok.

-         Ria! Kérlek segíts!- hallottam a nevemet és a kérést a házból. Egyből felálltam és berohantam. Nem volt kedvem a srácok előtt égni a vörös fejemmel.

-         Köszönöm hogy bejöttél. – köszönte meg Helen.

-         Nincs mit, miben segíthetek? – érdeklődtem.

-         Voltaképpen semmiben sem, csak szeretnélek figyelmeztetni hogy kislány vagy és az én unokáim már mind felnőtt férfiak. – magyarázta nekem.

-         Tisztában vagyok vele. – jelentettem ki Helenek.

-         Szóval légy szíves ne illegesd itt magadat a szép kis ruhádban, amit csak úgy megjegyzek igen rövid.

-         Ne haragudj Helen de nem értem mit akarsz ezzel mondani. – értetlenkedtem.

-         Jó kicsi szívem akkor elmondom röviden. Ne próbálj flörtölni a unokáimmal vagy bármilyen kapcsolatot létesíteni, érthető voltam? – vont kérdőre Helen.

-         Igen. – nyeltem egyet és pislogtam kettőt hátha csak egy rossz álom és elaludtam út közben. De nem. Sajnos valóság volt. Tom és Bill nagymamája egyszerűen kioktatott mit ne csináljak az unokáival

-         Most pedig ezt vidd ki légy szíves az unokaimnak. –nyomott a kezembe egy tálcát amin 4 pohár volt, benne teával.

-         Oké. – amilyen lendülettel bejöttem olyan lendülettel próbáltam menekülni a  házból csak hogy Tom és Bill nagypapája a bejárati ajtó előtt megalított.

-         Szia, gyönyörűség. Te vagy az új gitárosuk igaz?- kérdezte tőlem a nagypapa.

-         Igen, uram, Én lennék az.

-         Remek, gratulálok. Olyan ijedtnek látszol, valami baj van?- kérdezte tőlem a nagypapa látván az előző pillanatban történtek miatt látszani való ijedség.

-         Nem csak… még új nekem ez az egész. – hazudtam.

-         A feleségem kioktatott a kapcsolatokról igaz? – találta el a történteket.

-         Tessék? Jaj nem dehogyis. – tagadtam.

-         Nem kell tagadnod. Minden egyes lánnyal ezt csinálja, ne is foglalkozz vele.

-         Ohh hát ha kitalálta, akkor igen sajnos ez történt.

-         Semmi baj, ne is foglalkozz vele és kérlek engem is tegezz. Szólíts csak Mike-nak.

-         Rendben, Mike.- mosolyogtam a színpatikus nagypapára.

-         Köszönöm.

-         Nincs mit Mike de nekem most ezeket a teákat ki kell vinnem  mielőtt kihűlnek.

-         Menj csak Ria.

-         Honnan tudja a nevemet? Hiszen maga nem kérdezte az Én nevemet. – döbbentem meg.

-         Ohh nem volt nehéz kitalálni a fiúk csak a te nevedet ismétlik. Ria így , Ria úgy, komolyan mondom már Én kezdem unni. Ezért is jöttem be. Nincs más témájuk.

Lehajtottam a  fejemet hogy Mike ne lássa hogy elvörösödtem.

-         Na de Én most már tényleg megyek. Majd még tessék kijönni beszélgetni. – kértem meg.

-         Természetesen, Szia Ria.

-         Viszlát.

-         Azt beszéltük meg hogy tegezel.

-         Oh, elnézést. Szia Mike!

-         Így már mindjárt jobban hangzik- mosolygott rám.

Amint kijutottam a könyököm segítségével a szúnyogháló ajtón letettem az asztalra tálcát amelyen a teák volt. A srácok egyből neki is estek elvenni a csészéket.

-         Te nem iszol? – kérdezte Gustav.

-         Én már megittam odabent- erőltettem egy mosolyt az arcomra amikor leesett hogy Helen mindenkinek csinált teát csak nekem nem.

-         És milyen ízű volt a tied?- kérdezte Tom gyanakvóan.

-         Az enyém? Gyümölcsös. – hazudtam. De biztos voltam a hazugságomban mert éreztem a tea illatát és arról meg tudtam állapítani milyen ízűt isznak a  fiúk.

-         És szereted a gyümölcsöset?- cukkolt Bill.

-         Igen, Bill szeretem. Különben nem ittam volna meg. – válaszoltam egy logikus válasszal.

-         Logikus. – jelentette ki Tom.

-         Ki akarja megnézni a Harcos című filmet odabent?? Kezd hideg lenni idekint. Pedig még csak nyolc óra van. – kérdezte Bill.

-         Hát nekem most nincs kedvem. Inkább nyomjunk egy menetet fociból a hátsóudvaron. – ajánlotta Tom.

-         Na abban Én is benne lennék. – erősítette meg Gustav.

-         Tök nyolc mert úgyis elverlek titeket. - jelentette ki Georg

-         Na hiszem ha látom. – cukkolta Bill.

-         Ria? Beszállsz? – kérdezte Tom.

-         Nem . Én… na jó mit veszitek?- válaszoltam egy kérdéssel a kérdésre.

-         Semmit. – erősítette meg Helen a hátam mögött. Észre sem vettem hogy kijött. A két kezét a vállamra tette Én pedig erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-         Na akkor menjünk. – állt fel a helyéről Tom. Bill is követte. Gustav és Georg pedig követte Billt. Én csak ültem tovább a helyemen. Bevallom féltem felállni nehogy Helen talán visszanyomja a vállamat amikor megpróbálok felállni és Tom után menni.

-         Ria! Ha be akarsz szállni akkor gyere . – szólt rám Bill.

-         Ja! Persze. Bocs csak fáradt vagyok egy kicsit. – szerencsémre Helen elengedte a vállamat és így fel tudtam állni. De nem tudom mi lesz ezzel a Helennel. Kezdek tőle kicsit félni. Mintha maga lenne a Gonosz Mostoha a Hamúpipőkéből.