A focimeccs.

Amikor hátraértünk akkor Bill bement a garázsba a focilabdáért Tom pedig addig kiválasztotta a csapatát. Engem meg Gustavot. Mire kiért Bill Georg már a kapuban állt.

-         Gyerekek Én akartam Riát választani. – háborgott Bill.

-         Jó hát majd máskor, most már lestopoltam, bocs.- válaszolt Tom

-         És Én kaptam Georgot? Mindig én vagyok Georgal.

-         Akkor Én helyet cserélek Georggal és akkor úgy jó lesz. - ajánlottam fel Billnek.

-         Nem ! Te maradsz az Én csapatomban majd Gustav helyet cserél Georgal.

-         De sosem játszottam még egy foci csapatban lánnyal. – jelentette ki Bill.

-         Lesz még időnk. – magyarázkodott Tom Bilnek.

-         Jól van. Nem érdekel. Gyere ide a kapuba Gustav –duzzogott Bill.

-         Jaj mint egy 5 éves, úgy viselkedsz Bill. - cukkolta tovább Tom Billt aki már így is ideges volt.

-         Nem érdekelsz Tom. Hagyjál. – jelentette ki Bill.

-         Jó van duzzogi. Na ki kezd? – kérdezte Tom.

-         Ria és Bill? – kérdezte Gustav.

-         Szerintem az jó lesz. – vágtam rá.

-         Oké, akkor sétál oda légy szíves a pályaszélére. – tessékelt oda Tom.

-         Tom, tudok focizni. Tanultam a suliban. – jelentettem ki.

-         Okés. Ne harapd el a fejemet.

-         Nem harapom. – mosolyogtam rá.

Amikor végeztünk az első meccsel a Mi csapatunk állt nyerésre.

-         De basszus ez nem ér. Ti hárman vagyok Mi meg 2-en.

-         Jól van öcsikém igyunk meg még egy teát aztán majd eldöntjük ki megy át hozzátok.

-         Basszus ezen nem döntünk semmit. A Ti csapatotokban Ria tanult focizni és nem csoda hogy olyan trükköket tud hogy majd fölesek. Ő jön át hozzánk és kész.

-         Héé Héé. Elég volt Én kiszállok. Nem fogom végig hallgatni ahogy egy rohadt focimeccsen vesztek össze. – emeltem fel a hangomat.

Egy ideig csak pislogtak rám aztán Tom megszólalt.

-         Jó hát ha nem akarsz Bill csapatába menni mondd azt. – cukkolódott Tom.

-         Te is nagyon jól tudod hogy nem erről van szó. – magyaráztam Tomnak miközben vissza  vettem a  jackimet amit még a foci meccs elején levettem nehogy összekoszolódjon vagy beleizzadjak.

-         Ria kérlek. Itt az esély hogy végre elverjem a bátyámat és erre Te ki akarsz szállni?? Hát mit csináltam hogy rosszat akarsz nekem?? – nézett rám boci szemekkel Bill.

-         Jó akkor nem szállok ki és átmegyek a ti csapatotokba, de se ki se be. Ha átmegyek ott is maradok. - jelentettem ki.

-         Hát Én nem akarlak visszaküldeni. - mosolygott Bill először rám aztán Tomra.

-         Azt elhiszem. Hisztis. – vágott vissza Tom.

-         Há! – nevetett Bill.

Amikor bementünk a  házba a  hátsó kertre nyíló ajtón akkor  a srácok nem a konyhába hanem az emeletre indultak. Én voltam az utolsó a sorban szóval megálltam a  lépcső  elejénél és megkérdeztem a fiúktól akik már majdnem a tetején voltak :

-         Ti meg hova menetek? A konyha arra van. – mutattam jobbra.

-         Igen de fönt is van egy. Meg az emeleten van egy terasz és oda akarunk kiülni teázni.

-         Ja!- ráztam meg a fejem és elindultam felfele a lépcsőn.

Már sötét volt, a fiúk pedig egyből a konyhába indultak a vízforralóhoz. Amikor a tálcával kiindultak a teraszra én is keresztülmentem a konyhán. Hirtelen valami szúrást éreztem a  combomnál.

-         ÁUUU!- kiáltottam föl.

-         Mi a baj?- szaladt be Bill a kiáltásomra.

-         Azt hiszem beleszaladtam ebbe a kiálló szögbe véletlenül. – mutattam a kiálló kis szögdarabra a konyha szekerészből.

-         Huu ez aztán csúnya. – állapította meg – Gyere a fürdőbe egy sebtapaszért.

Elindultam Billel a fürdő felé. Amikor beléptem a fürdőbe Bill a kezemnél fogva a hatalmas kád felé húzott.

-         Ide ülj el amíg megkeresem a sebtapaszt.

-         Oké. – amint leültem lenéztem a lábamra. Láttam hogy az egész vádlimon végig folyt a vér. Ez nagy seb lehet. Amikor ránéztem a virágos szoknyámra ahonnan a vér folyt, felemeltem és láttam milyen mély a seb. Akkor kezdett el sajognia seb.

-         Megtaláltam! – fordult felém- Jeszus! – erre a kiáltásra már Tom is bejött a fürdőbe.

-         Mi történt?

-         Csak beleszaladtam a szögbe a konyhában. - jelentettem ki.

Ahogyan Tom közelebb jött meglátta a vádlimon végigfolyt vércsíkot.

-         Csak?- düllesztette ki a szemét- Ez nem elég te hülye. – vette ki Bill kezéből a sebtapaszt. - Ide géz kell. – odasétált a fürdőszoba szekrényhez és kivette a gézt meg a sebtapaszragasztót. - NA ez már jó lesz.

Letekert egy méretes darabot a gézcsomóból és elvágta az ollóval. Téglalap alakúra hajtogatta és ráfektette a sebre majd leragasztotta.

-         Így már jó lesz Ria.

-         Köszönöm Tom.

-         Nah gyere állj fel mert vizes a kád. – nyújtotta a kezét hogy abba kapaszkodjak.

Amint ráléptem a  lábamra éreztem hogy csíp a sebem, de nem akartam felkiáltani mert akkor csak rontottam volna a helyzeten mert Tom így is egy vizes törölközővel törölgette a vádlimat a vértől.

-         Tom. Elég lesz már. Nincs is már rajta vér. – jelentettem ki.

-         Jól van na. – emelte el a kezét a vádlimtól és felegyenesedett.

Kisétáltam a fürdőből, Tom pedig követett. Ránéztem az órámra. 9-et mutatott. Istenem mennyit kell még kibírnom ebben a házban?